Krisz hazaért

Tegnap karácsony volt. :D

De a történet úgy kezdődött, hogy Krisz úgy emlékezett, hogy csak kedden ér haza. Még jó, hogy elküldte annó nekem az elektronikus repjegyét és meg tudtam nézni ... merthogy hétfőn dél körül ért be a gépe. (Azért nem mindegy. :) )

Fogadtatásként a vámosok kikapták a sorból és mindenét szétszedték. Welcome home. :)

Én itthon vártam őt, ami számára meglepi volt, mert úgy volt, hogy be kell mennem. De hát nem minden nap jön haza ennyi idő után, hát itthon vártam.

És elkezdett kicsomagolni. A gyerekek ajándékai hegyekben álltak. A kinti barátaink rengeteg ajándékot küldtek nekik. Ekkor azt kívántam, hogy bárcsak ismét gyerek lehetnék. Csodásabbnál csodásabb könyvek, kreatív és oktató szettek, játékok, ruhácskák, kreatív édesség ... (még ilyenről sem hallottam :D)

Én is kaptam ajcsikat. Kaptam könyveket, újságokat, poptartsot ééééééééééééééééééééééééééés tatatataaaaaaaaaaaaam: fényképezőt!

Krisz kollégái állítólag kinevettek a poptarts miatt. :D Amikor ifjabb koromban Angliában leledztem párszor, megszerettem ezt a fincsi édességet. Ez egy sütiszerű. Két összezárt tésztaréteg között van valamilyen kence (csokikrém, lekvár vagy épp mi a divat) és a tetején is van olyan ízű cucc. Kenyérpirítóban, vagy mikroban kell megmelegíteni és már ehető is.

Jár pár amerikai családi hírlevél és ott megláttam pár héttel ezelőtt. Ekkor mondtam Krisznek, hogy olyat hozzon nekem. Ezt ő elmondta a kollégájának, aki segített a dolgok beszerzésében. Ő meg elmondta a többieknek és elég viccesnek találták. Olyan ez, mintha száraz tésztát kérne egy amerikai ajcsiba, amikor megy hozzá egy magyar ismerős. :D Nem baj. Itt nem lehet kapni.

A gép pedig egy gyönyörűség. Még mindig nem tudom elhinni, hogy az enyém. Úúúúúúúgy örülök neki!

Miután kicsomagoltunk és a csajoknak egy kupacra készítettük az ajcsikat és Krisz lefürdött, már mehettünk is értük. Repültek az apjuk felé, ahogy meglátták őt. :)

Az oviba is bevittük az egyik ajcsijukat, amiben csoki volt. Az ottani gyerekek is kapjanak valamit. Szofi rögtön szét is osztotta az övét, Gréti csak ma reggel. A játékbőrönd, amiben a csoki volt, persze a csajoké lett. Ők azt hitték, hogy ennyi volt az össz ajcsi és örültek, mint majom a farkának.

Aztán, ahogy Gréti belépett az ajtón és meglátta a kupacot, lefagyott. :D Nagy, kerek szemekkel nézte és nem volt benne biztos, hogy jól lát. Szofinak egy hatalmas mosoly ült az arcára a kupac láttán. Aztán nekikezdtek csomagolni.

Hozzájuk képest egy hurrikán baráti fuvallat. Repdestek az ajándékok között. És mivel mondtuk, hogy a nagyobbik része a barátainktól van, ezért nem győzték mondani, hogy mondjunk köszönetet a nevükben. Édesek voltak. :)

Innentől normál kerékvágásban folytatódott a nap.

Estére Krisz olyan fáradt volt a 22 órányi utazástól, hogy egy telefonbeszélgetés során majdnem elaludt. :) Amint letette a telefont, már aludt is.

Szóval jól sikerült az útja és minden nagyobb galiba nélkül megúszta. Az év végéig elméletileg lesz még jó néhány útja, de egyik sem lesz már ilyen hosszú. Azokat már észre se fogjuk venni. :)


*Kreatív édesség: Egy gyűrű gyümölcscukorból, amin a díszt egy Csingiling fej képezi. Az egész hófehér. De adtak hozzá filceket is, amiben ételszínezék adja a festőanyagot. Mielőtt a gyerek felveszi a gyűrűt, kiszínezi. Aztán felveszi és amikor kedve szottyan (vagy amikor megengedem) megeszi. :)