Főztem ...

Hétfő este Krisz telefonált, hogy aznap sem ér haza időben. No, nem mintha számítottam volna rá. :) Majd közölte, hogy nem tudott ebédelni és éhen fog halni. Ehhez nála ingerültség társul.

Ezt jobb megelőzni....

Miközben a két kiscsaj a lábam alatt topogott, gyorsan összedobtam egy banán-narancs turmixot, amit élből a kezébe nyomtam, ahogy belépett az ajtón. Így ingerültség helyett egy mosolyt és köszönömöt kaptam. :)

De nem csak turmix-szal készültem. Csináltam egy pizzát is. A dagasztóba beledobáltam a hozzávalókat, majd elkezdtem egy sütit csinálni. Siettem. A csajok meg csacsogtak és folyton láb alatt voltak.

Egyszer csak egy zöld zacsira tévedt a tekintetem... Kimaradt az élesztő a pizzából. Ugyan már ment egy ideje a gép, de gyorsan még hozzázöttyintettem.

Végül ehető lett a pizza. Nem életem legjobbja, de ehető.:)

A süti is érdekes eset volt. Meggyes pite szeretett volna lenni. Bekevertem egy adag tésztát, majd beleöntöttem egy új tepsibe. Ekkor realizáltam, hogy ez kicsit nagyobb, mint a régi edényem. Nosza, bekevertem még egy adag tésztát és ráöntöttem az előző adat tetejére.

Elkezdtem keresni a meggyet. Elfogyott. Akkor mit tegyek rá/bele? Találtam egy tábla csokit, rátördeltem és rászórtam egy kis mazsolát. Ugyan ezt inkább bele kellett volna keverni a tésztába, hogy ne száradjon ki még jobban, mert hát ugye beáztatni sem volt idő. Azok meg csak a két szép szememért nem merülnek le. No sebaj.

Mikor tettem volna be a sütőbe, valami fura hiányérzetem volt. A második adag tésztából kimaradt a vaj. :))) Ha kimaradt, hát kimaradt, már nem lehetett beletenni.

Kisütöttem és ez még finom is lett. :)

Jellemzően nem így főzök, de vannak ilyen alkalmak is.