Gyereknap

A gyereknap szombaton és vasárnap is folytatódott.

Emlékszem, amikor én gyerek voltam, jó ha valakinek eszébe jutott. Nem voltak ilyen csili-vili programok lépten nyomon. Bezzeg most. A főtéren, a mozikban, az utcákon, a plázákban, a sportpályákon. Mindenhol gyereknapot ünnepeltek egész hétvégén.

Szombat reggel elmentünk a főtérre, ahol egy naaaagy fúvós zenekar játszott a nap egy jó részében. Közben lehetett rajzolni, színezni, faragni és vésni, és persze lehetett arcfestés is szerezni ingyért. Persze ez kivételes volt, mert a legtöbb helyen pénzt kértek érte.

A csajok rajzoltak és színeztek, majd Szofi kapott egy arcfestést. Gréti nem, mert egyik pillanatról a másikra eltűnt mellőlem, se szó, se beszéd. Ugyan, csak Kriszhez ment oda, aki sokkal odébb állt Szofival, de rám rámhozta a szívbajt. Tanulópénznek talán jó volt neki.

A nap további része nem annyira róluk szólt.

Vasárnap elmentünk moziba. Megnéztük a Nanny Mc Phee-t. Gréti először nem akarta megnézni, mert az előzetes alapján félelmetesnek nyilvánította, de a végén rájött, hogy nem is félelmetes, hanem egy nagyon kedves történet. Tényleg érdemes megnézni a gyerekekkel együtt. Én ehhez is javaslom a zsepi kézközelben tartását. :)

Szofi nem tudta végig nézni, elaludt az ölemben. :) De legalább nem rendezett fesztivált. Befészkelte magát, majd egyszer csak elaludt. :)

A nagyszülők pénteken, szombaton és vasárnap is ellátták őket játékokkal. Szóval ez nem egy gyereknap, hanem egy hosszú gyerekhétvége volt.