Szofi a kórházban

Péntek volt a napja, amikor be kellett mennem Szofival a Heim Pálba EEG-re az alvásproblémái miatt.

Mivel délig be kellett érni, hát pár perccel dél előtt megérkeztünk. Krisz és Gréti is jött, de ők hamarosan a távozás mezsgyéjére léptek.

Miután felvették Szofi adatait és aláírattak velem egy rahedli papírt, kaptunk egy szobát. Szépen felújított, kicsi, de igényes szoba volt. Nem volt benne fotelágy nekem (szülőnek), mint a többiben, de én úgyse alhattam, végig őt kellett figyelnem.

Miután elfoglaltuk a szobánkat, amiben csak mi voltunk és Szofi megebédelt, szóltak, hogy mehetünk felrakatni a ketyerét. Átbattyogtunk a rendelőbe és felrakták Szofi fejére a tappancsokat. Ő mindezt egy szó, egy mukkanás nélkül tűrte. Igaz, egy kérdésre sem válaszolt, de hát mért is kéne neki idegenekkel szóba elegyedni. :)

Miközben rakták fel a tappancsokat, közölték, hogy az eszköz vadi új és 9 millába kerül. A felelősség pedig az enyém... :)

Miután felkerültek a tappancsok, a ketyere másik felét egy kis táskába tették, amit Szofira akasztottak. Innentől írnom kellett, ha pisil, kakil, eszik, iszik, játszik, TV-t néz, köhög, tüsszent, alszik, forog alvás közben, ha rohama van. Egyszóval mindent.

Ki kellett kapcsolnom a mobilom, hogy ne zavarja a készüléket és jeleznem kellett a papíron, ha valaki mobillal a közelünkbe jött (már ha láttam).

Kicsit később egy doktornéni megvizsgálta őt. Vele sem igazán állt szóba, de nem is szimpatizált vele, vissza akart menni a szobába. A vizsgálatot ismét szó nélkül tűrte, de aztán ment volna vissza. Nekem viszont válaszolgatnom kellett a dokinéni kérdéseire.

Aztán visszamentünk és Szofi egészen estig játszott a játéksarokban levő kockákkal, autókkal. Én meg tudtam kicsit beszélgetni az ott levő szülőkkel. Hihetetlen emberi sorsok vannak ...

Este 7 körül Szofi lefeküdt és meséket olvastam neki. 8 körül aludt el.Előtte egyetlen egy halvány "rohamocska" volt. Már kezdtem izgulni, hogy pont azon az estén nem csinálja, de végül "bizonyított". Este 10-kor felébredt. Innentől előbb ritkábban, majd egyre sűrűbben jöttek a "rohamok" és egyre hosszabbak lettek.

Ilyenkor mindig kitűzött magának egy pontot a plafonon. Azt nézte kitartóan, majd elkezdett "valamit" követni a tekintetével. Közben, mint mindig, elindult a csuklója, azaz elkezdett vele körözni. Ezután mindig a nyúlkálós rész jön. Azaz elkezd a levegőbe nyúlkálni vagy ütni. Az arcán általában érdeklődés vagy öröm/mosoly van, gyakran felnevet, de előfordul az is, hogy félelem vagy düh tükröződik rajta, ilyenkor veri magát a kezével, illetve próbálja elhessegetni azt, ami számára rossz.

Most előfordult olyan is, hogy valakinek puszit dobált. Nem tudom, hogy kinek, nem mondta meg.

Volt, amikor azt mondta, hogy a tesóját látja. És amikor megkérdeztem, hogy hol látja, akkor az ágya végéhez mutatott. Máskor egy nénit látott, aki elmondása szerint piros volt és csúnya, de Szofira azt mondta, hogy ő szép.

Sokakban felmerül, hogy ő ilyenkor alszik. Nem, nem alszik. Tudom, hogy van aki képes nyitott szemmel aludni és válaszolni kérdésekre, de előfordul, hogy ezt evés közben 2 falat között csinálja.

A Heim Pál fölött légifolyosó van. Ahányszor felszállt egy gép, ő visszajött a mi világunkba, közölte, hogy hallom repülő, nénik, bácsik, utasok utaznak rajta, villog, repülő elment... De olyan is volt, hogy rám nézett és közölte, szeretlek anya. Majd visszament a kis világába.

Végül hajnali fél 4-kor aludt el. Addig jöttek a rohamok, addig nem volt képes elaludni.

Én ekkor már félhulla voltam. Időnként olyan lökéseket éreztem a fejemben, hogy azt hittem, leesek a székről. Egy idő után betoltam a széket a sarokba a falhoz és a falnak dőlve ültem, nehogy leessek. :)

Végül, mikor elaludt, akkor én is feladtam. El-el bóbiskoltam, de 10 percenként ébredtem, ellenőriztem őt.

Végül 8 körül ébredt. Ezen az éjjelen 6 és fél órát aludt ... Egy 2 és fél évesnek szerintem ez kicsit kevés ...

A táskát egyszer akarta csak levenni, aztán megértette, hogy annak maradnia kell. A tappancsok és a fejkötés időnként zavarták, nyomta őt. Ilyenkor kicsit elpityeredett, de mindig megvigasztalódott, amikor mondtam, hogy reggel leveszik a koronáját. Mert így neveztük el. :)

9 körül szedték le róla a tappancsokat. A hajáról szálanként szedték le az odaragasztott tappancsokat... Biztos vagyok benne, hogy nagyon húzták neki, de ő ismét meg se mukkant. Ő az én kis hősöm. :)

10 körül jött értünk a család másik fele. Még bementünk 1-2 helyre, aztán hazamentünk. A csajok aludni mentek, de Szofi ismét csak nehezen aludt el. Én pedig nekiláttam a takarításnak, mosásnak, mert az élet nem áll meg. :)

Az eredményt erre a hétre ígérték, hogy elküldik postán.

Kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak. Szerintem semmit.

Amikor az orvosnak felvetettem, hogy esetleg létezik nem orvosi, hanem spirituális megközelítés is, hogy ő lát dolgokat és azokkal kommunikál, esetleg hallott-e az indigó, kristály, stb. gyerekekről, akkor kissé csúnyán nézett rám. Közölte, hogy ő ilyenekről még nem is hallott és badarság. De hát mit is vártam. :)

Mindegy, ebből kell kihoznunk a legtöbbet. :)

Az én kis hősöm:

Származási hely: Szofi a kórházban

Származási hely: Szofi a kórházban