2010. március 15., hétfő

Hosszú hétvége

Nagyon jól telt ez a hosszú hétvége!! Ennyit szerintem 5 éve nem nevettem.

Gréti és Szofi anyumékhoz ment szombat délelőtt. Ott is voltak egészen hétfőn délutánig. Így mi végre kettesben tölthettünk 3 napot! Ilyen nem volt, mióta Gréti megszületett.

Szombaton volt Krisz névnapja. Különösebb bulit nem kerítettünk köré, de egy kellemes napot sikerült összehoznunk. Miután leadtuk a csajokat, elmentünk az IKEÁ-ba. Hova máshova? :)))

Miután megebédeltünk - fincsi húsgombócokat vettünk - vettünk 2 polcrendszert a garázsba. Persze nem ment simán. Pont a polcrendszer vázát képező rész hiányzott. Ezért átmentünk a budaörsi áruházba, miután ellenőriztettük, hogy ott van-e.

Már alig várom, hogy fel legyenek szerelve. :)

Polcvásárlás után moziba mentünk. Megnéztük az Alice csodaországban című filmet. Nagyon rossz kritikákat olvastam róla, de végülis nem volt rossz. Egyszer simán megnézhető.

Emlékszem, gyerekként ez nekem bakelit lemezen volt meg. Soha nem értettem, hogy miről szól a történet. :) Most legalább megértettem. :)

Mozi után még egy helyre el kellett mennünk. Krisz már vagy fél éve szeretne egy világító pólót. Nézegettem a neten, de nélküle nem szerettem volna megvenni. Boltban nem kaptunk. Felhívtam az egyik webáruházat, hogy elmehetnénk-e hozzá. Mondta, hogy nem nagyon van otthon és nem is szokott vevőket fogadni, de menjünk. :)

A címet átküldtem Krisz mobiljára, de a telefonszámot elfelejtettem. Sőt, a térképen se néztem meg, hogy juthatunk el oda. :D Sebaj, a bevásárlóközpont parkolóőre el tudta mondani, hogy merre kell mennünk, az alapján pedig sikerült odanavigálnom Kriszt. Ekkor persze már tudta, hogy miért megyünk. :)

A házat meg is találtuk, de az egy régi bérház volt sok-sok lakóval. Névre persze nem emlékeztem. Miért is emlékeztem volna?! :) Sikerült bejutnunk a lépcsőházba, ahol már feltűnt egy ismerős cégnév, így sikerült kideríteni, hova kellett mennünk.

Krisz választott magának egy pólót és jöhettünk is haza.

Vasárnap elmentünk Egerbe a strandra. 2 órát áztattam magam a melegvízben, és ebből fél órát ültem a masszírozó vízsugár alatt. Az úszómester végig azt leste, hogy meddig bírom a forró vízsugár alatt. :)

Aztán még úszkáltunk egyet és elindultunk haza.

Este még átjöttek Krisz szülei felköszönteni őt. Már nem is emlékszem min, de nagyon jókat nevettünk.

A mai nap se telt eseménytelenül. Hajnalban jött az SMS, hogy megszületett egy barátnőm kisfia az éjszaka folyamán. Ezt nem hagyhattuk ki, el kellett mennünk megnézni a kis Milánt, aki hatalmas lábikókkal született. Szerintem ő lesz majd korának Phelps-e. Ekkora lábakkal csak olimpiai bajnok úszó lehet belőle. :))))

Krisznek ott csöpögött a nyála, hogy neki is kell egy ilyen babus. :) Na ja, ahhoz én is kellek. Persze, ha épp nincs egy ilyen baba közelében, akkor nem annyira lelkesíti a gondolat.

Mivel közel voltunk a reptérhez, ezért nem hagyhattuk ki. Most egész sok fel és leszálló gépet láttunk. Hétvégéken nem is nagy a forgalom.

Innen elmentünk megnézni a legokiállítást a Duna Plázában. Még tart egy ideig, szerintem érdemes elmenni megnézni. Ha más napon mentünk volna, akkor játszani is lehet.

A plázában láttunk egy férfit, aki megszólalásig hasonlított Dr. House-re. Mutatom Krisznek, aki erre csak annyit mondott: nem lehet az, mert Dr. House most diliházban van.... :))))) (A sorozatban most itt tartunk.)

Itthon már csak 1-2 óra volt, amit kettesben tölthettünk. Ezután menni kellett a csajokért.

Jó volt ez a hétvége. Nagy szükségem volt rá, hogy feltöltődhessek kicsit, hogy ne kelljen valakit folyton körbeugrálni, ne kelljen folyton békebírónak lenni, ne kelljen folyton pörlekedni hol egyikkel, hol másikkal.

Ilyen is kell néha. Csönd, béke, nyugi. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése