2009. november 16., hétfő

Murphy, eressz már el ...

Szombaton Krisznek be kellett menni a munkahelyére. Addig a csajokkal sétáltam egyet. Vagy mi a szösz. Ha azt sétának lehet hívni ...

Valami front lehetett, mert minden gyerek hisztizett. Az enyéim se voltak kivételek. Szofi leginkább a földön vergődve üvöltött. Ha felvettem, rugdosott, ha nem vettem fel, csimpaszkodott.

Egy másik család elsétált mellettünk és a hölgy megjegyezte, hogy az övéi MÉG tartják magukat, de amerre ment, mindenhol hisztiző gyereket látott. 2 perccel később ismét találkoztunk ... Akkor már az ő gyerekei is beadták a derekukat a hisztimanónak.

A hisztivel csak annyi problémám volt, hogy az elmúlt napokban minden nap fejgörccsel küzdöttem. A gyerekek üvöltése pedig olyan volt, mintha kést csavargatnának agytekervényeim között.

Egy fájdalomcsillapító után Krisszel és a két kiscsajjal elmentünk egy kreatív foglalkozásra, ahol egy cserépből rittyentettek szélharangot. Nagyon jópofa volt. Hitetlenkedve néztem, hogy milyen türelemmel foglalkoznak a gyerekeinkkel. Azokat ezzel teljesen megbabonázva. :) Nekem ez mért nem megy? :)

A végén persze menekülőre fogtuk, mert a 2 órás foglalkozás lemerítette az elemeiket és ilyenkor kezdődik a hiszti. Ráadásul Gréti igyekezett minden ehetőt magáévá tenni, nem győztem piromkodni és fegyelmezni őt (előtte kaptak enni! :) )

Vasárnap Krisz elutazott, így anyumékkal mentünk el kedvenc alsópetényi éttermünkbe, ahol Márton napi libanapok voltak. Ott még egész rendesen viselkedtek a csajok. Folyton a szomszéd asztaloknál ülő gyerekekkel példálóztunk. Persze a szomszéd asztaloknál is ezzel próbálkoztak. :)

A délutáni órák kemények voltak, egész délután üvöltöttek, mint aki nem tud normál hangon megszólalni.

Gréti mostanában folyton számol és tanulja a betűket. Már le tudja írni azt, hogy Gréti. Anyum beszerzett egy olyan olvasást tanító könyvet, amiből régebben ő is tanított. Ebből egész szépen halad Gréti.

Gondoltam segítek neki a számolásban. 16-ig simán ment neki, majd elakadt. Igyekeztem neki elmagyarázni, hogy minden ugyanaz, mint 9-ig, csak elé jön a tizen szócska. Majd megkértem, hogy számoljon el 10-ig. Ok. Majd visszakérdeztem, hogy mi jön a 6 után. Erre közölte 8. Újra kezdtük. Megint jól végigmondta, 10-ig. Amikor ismét megkérdeztem, hogy mi jön a 6 után, azt mondta 1. Ezt eljátszottuk párszor, majd feladtam. A gyerek teljesen hülyére akart venni. :S Azt hiszem, nem csoda, hogy nem pedagógusnak mentem. :)

8-kor fejgörccsel beájultam ismét az ágyba.

Hétfőn, azaz ma is volt ok a fejfájásra. Reggel "kedvenc" hivatalomba kellett mennem, mert Krisznek kiszámláztak 36000 Ft-ot, holott a bevallás eredménye 0-ra jött ki. Erre biztosan emlékszem, mert emlékszem arra a momentumra, amikor a hivatalnok hölgy segített megcsinálni a bevallást és kiderült, hogy nincs elmaradás, a cég rendesen befizetett mindent. Igazán megkönnyebbültem. Akkor.

Erre most tartozásról írtak. Nem értettem. Megkértem a hivatalnok hölgyet segítsen, mert ezt nem értem, hogy a 0-ból hogy lett 36000. Kiderült, hogy felcseréltek valahol 2 számot digitalizálás során és az 36000 Ft-nyi különbözetet eredményezett. Persze helyileg nem javíthatták a saját hibájukat, nekem kell majd Pestre bemennem. Igaz a hölgy mondta, hogy van valami 19-es lap, de én olyat nem látok, csak 16-os lapot találok. Ráadásul ki fognak számlázni büntető kamatot is, ami miatt újabb levelezést kell majd lezavarnom, hogy a nem jogosan kiszámlázott után, ne kelljen fizetnem.

Múltkor az egyik kommentelő azt mondta, hogy más országokban is tévedhetnek. Ezt elismerem. Nem is azért írtam meg akkor sem és most sem. (Csak az nem ront, aki nem dolgozik.) Ez szimplán a hétköznapjaink részét képezi. Minden esetre jó lenne, ha nem nekem kellene folyamatosan utánajárnom, hogy ne kelljen kifizetnem egy csomó pénzt. Jó lett volna mind a két esetben, ha helyileg orvosolni tudják a problémát.

Délben, amikor mentem a lányokért, a szokásos úton mentem. Az egyik utca csupa-csupa macskakő és 1 helyen az út közepén egy hatalmas kátyú van. Csak nagyon lelassítva szabad mellette elmenni, vigyázva a járdaszegéllyel is. Lelassítottam, de nem eléggé ... :( A járdaszegély győzött. Durrdefekt ... Múlt héten elektronikus problémákkal volt a kocsi szervizben, és most ez.

Apum pár perc alatt kiért egy szerelő kollégájával és feltették a virsli gumit. Még jó, hogy az tömör, különben le lett volna eresztve. Így végül késve, de el tudtam menni a gyerekekért. Igaz, csak mint egy csiga, mert ez a kerék nem teszi lehetővé a normális sebességet. Vehetünk egy új gumit ... Hurráááá! :(

És még nincs itt az este. Mi jön még? Legalább meggyógyulnék már, akkor biztos jobban fogadnám a dolgokat. A fejem ismét szaggat. :S

Murphy, eressz már el!

2 megjegyzés:

  1. JObbulast! Marcsak eleereszt Murphy, masfele is kell jarjon!

    VálaszTörlés
  2. A számok tanulása nálunk is így megy,felváltva tanítjuk a Ferivel,addig én erőt merítek a következő menethez. Most 20-nál tartunk. De amúgy még jó, hogy festem a hajam,mert szerintem már biztos őszülők.:-)

    Üdv.:Timi

    VálaszTörlés