2009. november 23., hétfő

Aludni akarok

Az elmúlt este kriminális volt... Már 10-kor lefeküdtem, hátha ki tudom aludni magam. De elaludni csak nem tudtam. Fáztam. De ez belülről jött, mert hiába melegítettem be a paplant, továbbra is fáztam.

Mikor nagy nehezen elszenderedtem volna, Gréti felébredt. Ilyen nagyon ritkán van, éves szinten eddig 1-2 alkalommal fordult elő. De most felébredt. Kért zsepit. Ok, azt még Krisz behozta neki, mert ő még le sem feküdt. Majd szomjas lett és pisilnie kellett. Minek után mindent elintézett, sírva fakadt, látszólag minden ok nélkül. Először nem törődtünk vele komolyabban, mert ezt csinálja napok óta. Valamin felszívja magát és sértődötten sír.

Amikor már vagy másfél órája csinálta, kibökte, hogy fáj az arca. Először csak azt hittem, közénk akar feküdni, hát beleegyeztem. De nem múlt el neki, hát kibaktattam a konyhába gyógyszerért. Közben teltek az órák és aludni nem tudtam, figyeltem, hogy alszik-e már.

Mikor ő kezdett álomba merülni, Szofi kezdett el dünnyögni. Mondtam: psssssssssz. Ez kb. 2x működött, majd felállt az ágyban és ordítani kezdett. Voooooooow. Ekkor már kicsit ideges voltam. Mivel négyen "kicsit" szűkösen férünk el az ágyban, úgy döntöttem, hogy befekszünk Gréti üres ágyába. Ja, hogy az keskeny és számomra rövid. Sebaj. Immáron sokadszorra, igyekeztem bemelegíteni az ágyat, de Szofi nem sok esélyt adott nekem. Igyekezett lerángatni rólam a takarót és persze közben szétütött.

Kb. fél órás szenvedés után úgy döntöttem, hogy mégiscsak próbáljuk meg négyen a nagy ágyban. Szofinak ez se tetszett jobban. Forgott jobbra, majd balra, és felkúszott az ágy tetejéig. Ez arra volt jó, hogy ne könyékkel üsse ki a szemeim, hanem lábbal törje el az orrom.

Közben kitalálta, hogy pisilnie kell. A bilin persze majdnem elaludt.

Visszafeküdtünk. Amikor megelégeltem, hogy szétrúg, beraktam az ágyába. És lőn csoda, elaludt. Igen, igen, igeeeeeeeeeeen! Alhattam ... 1 órát talán. Szofi ismét riadót fújt. Ismét feltápászkodtam az ágyból és magunk közé tettem negyediknek.

Persze senkit sem érdekelt, hogy a fél testem a semmi fölött lóg, nekem az is jó ...

Reggel megszólalt az ébresztő. "Mint a villám", kiugrottam az ágyból és mentem Szofi ágya felé. Azt hittem, hogy megint ő szól hozzám. Addigra elvesztettem a fonalat, hogy ki hol alszik.:) Amikor láttam, hogy nincs a kiságyban, akkor eszméltem rá, hogy végül köztünk aludt.

Elmentem fürdeni, közben a gyerekek még aludtak. Gréti szerencsére egyedül is fel tudott ébredni, mire elkészültem. Szofinak bezzeg ecsetelhettem, hogy hasára süt a lámpa, keljen már fel. Hosszas kérlelés után kinyitotta a szemét, majd kimászott az ágyból. Bejött a fürdőbe és lefeküdt a földre. Ott ismét ébresztőt kellett kukorékolnom neki, mert már félig vissza is aludt.

Krisz mindebből persze semmit sem realizált. Ő békésen aludt egész éjjel, őt kitúrni sem tudják az helyéről. :)

Szép napot

1 megjegyzés:

  1. Ettől a '4-en egy ágyban' dologtól már nekem is kihullik az összes hajam! Vajon mikor jön el végre az az idő, amikor mindannyian nyugisan, a saját ágyunkban, átaludhatjuk az éjszakát?????? :)
    A kúrához kitartás (én képtelen lennék rá! Nagyon rosszul tudok lenni a kellemetlen ízektől és szagoktól!!) Szóval együt érzek veled, és nagyon drukkolok!!!!

    VálaszTörlés