2009. szeptember 24., csütörtök

Ujjszopás

Az ujjszopás témájáról már rengeteget olvastam. Hagyni, nem hagyni, egészséges, nem egészséges, leszoktatás módszerei.

Gréti ici-pici kora óta szopja az ujját, a cumit nem fogadta el, de nem is erőltettem. Büszke voltam magamra, hogy nem cumizik. Aztán amikor rájöttem, hogy az ujját nem vehetem el tőle, akkor felsejlett, lehet, hogy jobb lett volna mégiscsak rászoktatni a cumira.

Pár nappal ezelőtt találkoztam egy ismerőssel. Az ő fia cumizott. Amikor a kissrác 3 éves lett, anyuka megunta a cumizást és elvette tőle. 3 hét múlva a kisfiú feltalálta magát: megtalálta az ujját, azóta az ujját szopja ...

Hát ekkor feladtam, hogy melyik a jobb, ha már egyszer kell valami.

Tegnap délután már kicsit bedühödtem, mert amint nem néztem Grétire, az ujja megint a szájában volt. Elővettem az Erős Pistát és tiltakozása ellenére rákentem az ujjára. Persze nem merte bekapni...

Eltelt egy kis idő, majd amikor odanéztem, Gréti az egyik mutatóujját szopta ... Mit lehet erre mondani?! Közöltem vele, hogy az összes ujját bekenem, ha nem fejezi be.

Ott ült egy ideje, amikor Szofi megsajnálta, előszedett egy zsepit és le akarta törölni Gréti ujját. DE Gréti nem hagyta!! Időnként megkérdezte, hogy mikor moshatja le, de belenyugodott összességében, hogy most egy ideig rajta kell hagynia.

Olyan büszke voltam mind a kettőre. Az egyikre a nagy szíve miatt, a másikra mert fel tudta mérni a helyzetet és nem engedett a kísértésnek.

Szofi szerencsére sose cumizott, illetve az ujját se szopta soha. Vele talán nem lesz gond ilyen téren, hacsak Gréti meg nem tanítja rá ...

Szép napot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése