Volt egy fiú és volt egy lány

... akik jó pár évvel idősebbek immár. :)

Amikor megismerkedtek, a lány bejárt egy munkahelyre. Korán reggel ment, későn jött. Gyakran örült, ha 8-ra hazaért. De szerette a munkáját, így számára ez nem jelentett gondot.

Sose azért ért haza későn, mert elment barátnőzni, mozizni, sportolni, szolizni, kozmetikába, szaunába vagy fodrászhoz. Mindig csak dolgozott.

A fiú, aki akkor még nem töltött be semmilyen komolyabb beosztást, 4-kor elejtette a billentyűzetet és fél 5-re már haza is ért. Aztán amikor a lány hazaért, sokszor ment a perpatvar, hogy miért ér ilyen későn haza. Mert hát hisz a fiú unatkozott otthon egyedül.

Ekkortájt a fiú mindig csodálkozott azokon a barátain, akiknek már volt gyermekük, hogy a párjuk nélkül járnak el szórakozni. Esküdözött, hogy ő ilyet sose tenne.

Eltelt némi idő és a lánynak babája született. Kihagyott pár hónapot, majd ismét munkába állt. Ugyan nem járt be a munkahelyre, hisz munkája otthonról is végezhető volt.

A fiú lépkedett előre a ranglétrán. Telt az idő. A fiú egyre később ért haza.

A lány sokáig azt hitte, hogy addig dolgozik. De időről időre kibukott, hogy a fiú edzeni jár vagy szolizni. Persze, eljött az az idő is, amikor kikérte magának, hogy ő miért kell, hogy mindig otthon üljön, amikor a haverjai eljárhatnak dumálni, sörözni, bulizni.

A lány először sírt. Igazságtalannak érezte. Hisz ő reggeltől éjszakáig dolgozott, ellátta a gyerkőcöt (akiből később lett még egy), mosott, főzött, takarított, vasalt. Aztán bevállalt egy építkezés nevű projektet is, amit egyedül vitt végig.

A lánynak esélye se volt, hogy emberek közé menjen. Ő mindig csak intézte a dolgokat, azokat is, amire a fiú megkérte. Hisz a lány csak otthon dolgozik, igazán belefér még egy kis extra intézni való az életébe. Minden és szinte bármi.

Aztán a lány megszokta, hogy neki ez a sorsa. Ő marad, a másik megy. És egészen addig igyekszik tudomást sem venni róla, hogy a fiú miért ér haza rendszeresen a gyerekek fektetése után, amíg valaki oda nem dörgöli neki (mondjuk a fiú vagy a kollégái), hogy a fiú éppen edz, szolizik ...

A lány sosem telefonált utána, de az információk előbb-utóbb mindig kibuknak.

A fiúnak van egy szingli fiú kollégája, akinek se kutyája, se macskája, holott 40-es éveit tapossa. A fiú ma reggel bejelentette, hogy ismét szaunázni megy a kollégájával. Eddig csak egyszer voltak, de azért nem mentek többször, mert a fiúnak napokig szívritmuszavara volt utána. De a fiú már elfelejtette ezt az apró tényt és emlékeztetni nem lehet rá, mert akkor rögtön kiderül, hogy a lány féltékeny arra, hogy a fiú megy. Nélküle. Pedig megígérte.

A lány időnként megáll munka közben, sóhajt egyet és megy tovább.

Változunk.