A nagy fotósok azt szokták javasolni, hogy mindenhova vidd a géped, nehogy lemaradj egy jó lehetőségről. Alapvetően úgy gondolom, igazuk van... de azért mégsem cipelem mindenhova.
Bár reggel, amikor kikanyarodunk a sarkon és meglátom a templomtornyot, ahogy épp
- rásüt a nap,
- köd mögül sejlik elő,
- a felhők fekete hátteret adnak neki,
- vagy épp a csillagok táncolják körbe,
- esetleg a hold ragyog rá,
mindig elhatározom, hogy hozni fogom a gépet.
Persze vezetés közben, nem lehet fényképezni. Megállni meg sosincs idő.
De szinte mindig az asztalon van a számítógépem mögött, hogy bármikor elővehessem, ha valami megragadja a tekintetem.
Most ismét mesélő történeteket fotóztam. Tudom, tudom, ez is olyan, mint az előző. De számomra nem. :) Ahogy ezek a kedves állatkák újabb és újabb jeleneteket adnak elő, mindig jót mosolygok.
De meséljenek a képek.
Képvers
12 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése