Cicaeset

Mostanában a környéken kolbászol egy gyönyörű fehér cica, akinek itt-ott fekete pöttyei leledzenek.

Mikor délután Krisz hazaért a csajokkal az alvás utáni városkerülésből, Szofi az ajtóban szöszölt a csizmájával. Persze nyitott ajtónál. A helyzetet kihasználva a fekete foltos cica úgy döntött, látogatást tesz nálunk. Se szó, se beszéd, besétált.

Én kerek szemekkel néztem, hogy ezt mégis hogy gondolja. :) Megsimiztem. Húúúúúú, olyan finom puha, selymes bundija van. Nagyon szép cica. No de több állatot nem vagyok hajlandó befogadni, etetni. Ráadásul, ha egyszer véletlenül útra kelünk, egy vagyonba telne az ő orvosi kezelésük és utaztatásuk. Azt hiszem elég a mostani állomány. Irgumburgum. :)

Egy szó nélkül hagyta, hogy felvegyem. Amikor letettem, rögtön kifelé indult, majd leült a lábtörlőnkre és a közben kiment Hofit nem akarta beengedni. Csúnyán morgott rá. Csak azt nem tudja, hogy Hofi nem hallja. :) Végül kis vendégünk feladta, nem állta Hofi szúrós tekintetét és elrohant.