2010. augusztus 30., hétfő

Szofi első napja az oviban

Szofi egész nyáron nagyon várta az ovit. Mindig kérdezte, hogy mikor mehet már oviba. Előre elhatározta, legalábbis a szavaiból ezt vettem ki, hogy szeretni fogja az ovit. Még mielőtt mentünk volna, közölte, hogy szereti az ovit.

Aztán eljött a nagy nap. Ma reggel kidobta őt az ágy és folyton azt kérdezgette, hogy mikor indulunk. De csak 9-re kellett menni. Így persze Grétit se kora reggel vittem.

Végül háromnegyed 9-re, elsőnek értünk oda. Az óvónénik rögtön a szárnyaik alá vették. Megmutatták neki a szekrényét. Amikor kiderült, hogy messze van Grétiétől, akkor odébb költöztették a jelét. Így most már közel van a szekrényük. :)

Pikk-pakk átvette a cipőt, bement a terembe és elkezdett játszani. Az óvónénikkel nem foglalkozott, de mondtam is nekik, hogy hagyják rá. Neki idő kell, amíg szóba áll a számára idegen emberekkel. Játszott és a szeme sarkából figyelte őket. Meg se szólalt. Az óvónénik pedig velem beszélgettek addig. Használati útmutatót mellékeltem hozzá. :)

Persze, ez alap elvárás volt, hogy kitöltsek előre egy kérdőívet Szofi szokásait illetően, de át is beszéltük a dolgokat.

Aztán volt egy pillanat, amikor a dadus néni hozzászólt. Azt akkor még nem kellett volna erőltetni. Ekkor elkámpicsorodott, de pár perc alatt lenyugodott és játszott tovább. Akkor már az egyik óvónéni mellett/vel.

Végül hajlandó volt hozzá is szólni! Nála ez jelzi, hogy megtörik a jég. A másik kettőt ekkor még hanyagolta. De Zsuzsi néni ügyesen elérte, hogy egy játéknyalókát Szofi csináljon Anita néninek is és adja is oda neki. Innentől vele is beszélő viszonyba került.

Teri néni, a dadus néni, pedig akkor lopta magát Szofi szívébe, amikor hozott neki enni. Még nem járt volna nekik, de Szofi mostanában folyton éhes. Persze Teri néni ezt nem hagyhatta. :)) Szerzett neki egy kis tízórait.

Teli hassal minden szebb. :) Innentől Szofi elkezdett csevegni és csacsogni és játszott mindennel. Időnként a másik 2-3 gyerekkel is, igaz ő gyakran egyedül játszik.

Az udvaron nagyot motoroztak, majd mindenki hazamehetett. De Szofi még maradni szeretett volna és persze ebédelni. :) No, ha már ilyen régóta járunk ebbe az oviba és mindenki imádja a csemetéim, nyilván nem utasíthatták el. Gréti dadusa külön megterített Szofinak és Grétinek, így ők Szofiék, kvázi üres termében külön fogyasztották el az ebédet.

Szofi persze ezután még elkezdett játszani és nem sok kedve volt hazajönni. Én nógattam, hogy jöjjünk már.

Még nap közben kijöttem a teremből. Előtte szóltam neki, hogy kimegyek és nem zavarta a dolog. Amikor egyszer bementem, mondta, hogy menjek ki. :) Rajtam nem múlik ... :)

Végül hazajöttünk. Már nagyon várja a holnapi napot. Közölte, hogy mindenki tetszett neki, mindenki aranyos.

Itthon amint letette a fejét, elaludt... Most itt horkol mellettem. :)

Ez volt az első nap. Remélem, a többi se lesz rosszabb. Mert még bármi megtörténhet.

7 megjegyzés:

  1. Nagy megkönnyebbülés egy anya számára, ha a gyerek nem sír oviba menetelkor! Szerencséd van és csak így tovább! A kishölgynek pedig utólag is boldog születésnapot!
    Puszi,
    Szilvi

    VálaszTörlés
  2. Köszi a biztatást és köszöntést. :)

    VálaszTörlés
  3. Boldog elso Napot a holgynek!!!

    VálaszTörlés
  4. Szeretlek Titeket és büszke vagyok Szofira!!! Apa

    VálaszTörlés
  5. Nagyon ügyes és irigylésre méltó, ebben azért a nevelés is benne van talán, hogy nincs úgy a szoknyádhoz nőve. Csak igy tovább! Ha lesz is neki mélypontja az biztos nem lesz vészes. :)))üdv . zafi

    VálaszTörlés