2010. április 22., csütörtök

Ujjszopás

Ez már régi téma nálunk. Mikor még Gréti a hasamban volt, akkor is sikerült róla olyan UH felvételt készíteni, amikor szopta az ujját. Aztán, ahogy megszületett, pikk-pakk ismét megtalálta.

Eleinte tetszett. Az UH kép alapján is azt mondtam, hogy milyen édes. :) Aztán amikor kint találta meg, akkor azt mondtam, jaj de édes, milyen ügyes ...

Aztán ahogy egyre nagyobb lett, egyre kevéssé tetszett. Nem csak gusztustalan látvány, hanem betegségek forrása is lehet.

Nem óvom a gyerekeim minden kosztól, hisz van az a mennyiség, amire még szükség van. De az, hogy úton-útfélen a koszos ujját szopja egy gyerek, az sok a jóból. Rendszeresen, amikor az oviban senkinek semmi baja, ő akkor is simán be tud gyűjteni így egy kis betegséget. Szerintem a szemgyusziját is gyakran így generálja, hisz míg a hüvelykujja a szájában fityeg, addig a mutatóujjával a szemét babrálja.

Gyengébb idegzetűek hagyják ki ezt a bejegyzést... Előfordul olyan is, hogy a mutatóujja az orrában kotorászik. Aztán jön egy hirtelen váltás...

Már oda se kell néznem, és tudom, hogy az ujja a szájában van, vagy sem. Külön radart fejlesztettem ki erre. Persze ő nem érti, hogy csinálom, de ez nem számít. :) Egyébként a titok például abban áll, hogy hallom, ahogy cuppog közben.

Amikor háttal vagyok és megkérdezem tőle, hogy ugye nem szopod (tudván, hogy szopja), ő rendszerint közli, hogy nem. De ugye abban a pillanatban, ahogy kiveszi a szájából, hogy meg tudjon szólalni, cuppan egyet, mert a vákuumot fel kell engednie. Ilyenkor jót mosolygok, persze továbbra is előre nézve és megkérem, hogy ne hazudjon. :)

Több módszert próbáltam már, hogy leszoktassam. Volt, hogy bebugyoláltuk. Volt, hogy erős pistával kentem be neki. Volt, hogy vettem rá keserű körömlakkot. Volt, hogy ajándékot helyeztem kilátásba. Mindegyik csak rövid ideig működött.

Aztán egyik nap nagyon pipa lettem rá. Beizzítottam az "elektromos pórázt".Hogy mi ez az elektromos póráz? A TV. :)

Gréti erősen TV függő. Reggel, amikor hétvégén ébred, első dolga, hogy lejöjjön és bekapcsolja. Aztán, mire lejövök, látom, hogy a nyála már térdig lóg ujjszopás közben. Ovi után is első útja a TV elé vezet normál esetben.

No, ennek a korszaknak vége. Legalábbis remélem. 2-3 legyet próbálok egy döntéssel semlegesíteni. Mivel elegem van az ujjszopásból, ezért közöltem vele, hogy addig nem nézhet TV-t, amíg le nem szokik róla. Ezzel viszont a TV függőségét is kezelem, hisz elválasztom a kis kedvencétől. Ha nem nézhet TV-t, akkor rajzol, kirakózik, játszik. Ha rajzol, kirakózik, játszik, akkor használja a kezét, így nem tudja bekapni az ujját. A játék olyan jellegű izgalmat sem vált ki belőle, hogy az ujjának a nyugtató hatására legyen szüksége. Ha játszik, akkor fejlődik. Ja és kevesebb áram is fogy és a környezetet sem terheljük további elektroszmoggal stbstb. :)))

Ezt a lépést olyan másfél hete léptem meg. Először tiltakozott, nem tetszett neki a dolog. Aztán hétvégén Krisz bekapcsolta a TV-t, amíg én fent voltam. Kíváncsi voltam, hogy milyen látványra jövök le. Persze a gyerek ujja tövig a szájában.

Krisznek is elmagyaráztam a szabályokat és kikapcsoltam a TV-t.

Érdekes, azóta alig látom, hogy szopná az ujját. Max. éjszaka, amikor benézek hozzá. De akkor is kiszedem a szájából (legyek má' következetes :) ).

Most már nincs cirkusz a TV miatt se. Fel se veti, nem is próbálkozik. Előveszi a játékait és játszik. Sőt a végén el is pakol.

Most úgy érzem, hogy fejlődőképes. :) Ilyenkor nagyon büszke tudok rá lenni. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése