2009. szeptember 15., kedd

Griswald család

2 nagyon jól sikerült nap van mögöttünk.

Krisz egy amerikai kollégája és annak felesége itt vannak most Magyarországon. Amikor Krisz kint volt Amerikában, Gene sok helyre elvitte őt. Most Krisz egy kicsit szerette volna viszonozni a kedvességét.

Nem tudom miért, de a főnöke azt vetette fel, hogy menjenek el Bécsbe. Krisz mondta, hogy jó ötlet, szívesen elkísérjük őket. :)

Mivel még szombaton is dolgoztak, ezért csak vasárnap tudtunk indulni. A szálláskeresés pedig szombat estére tevődött. Teljesen érthetetlenül, alig lehetett szállást találni Bécsben, de végül sikerrel jártunk.

Vasárnap reggel elgurultunk Gene-ékhez. Már ekkor kezdődött a keringőzés, mert Krisz sikeresen túlment az utcájukon. Amíg itt vannak Magyarországon, addig Krisz cégének a tulajdonosa látja őket vendégül. Talán ismerős sokaknak az az épület, ami a Erzsébet híd fölött piroslik, pásztázva az egész várost. A házikó nagyobb része az övé. Jó neki. :)

Végül sikerült megtalálni az odavezető utat és én is megismerkedhettem Gene-nel és Mariaval. Nagyon kedves és életvidám házaspár.

Ezután útrakeltünk. Bécsbe kora délután érkeztünk meg. A szállodát rögtön sikerült megtalálni csodák csodájára, a GPS jól funkcionált.

Majd útrakeltünk. Nem túl messze a szállodától találtunk egy templomot, aminek csipkés tornyai és mintás teteje volt. Első blikkre azt mondtam volna, hogy az a Szt. István székesegyház. De nem. :)

Miután Maria rájött, hogy a kocsiban felejtette a táskáját, ők visszamentek, mi meg megvártuk őket. Aztán útrakeltünk, hogy felfedezzük a várost. A következőnek megpillantott épület a városháza volt. Gyönyörű volt a sok muskátlival.

Előtte a téren egy mesébe illő cirkuszi sátor állt, körülötte igényes cirkuszi autók álltak.

Maria ekkor jegyezte meg, hogy amikor beértünk Bécsbe, leesett az álla, hogy itt minden épület milyen szép és tiszta, nem úgy mint Pesten ... Jogos a 10 pont. Meséltem neki egy kicsit a történelmi különbségekről, így már nem csodálkozott annyira. Még jó, hogy nem Prágába mentünk, akkor nehezebb lett volna kifogással szolgálni. :)

A városháza előtt megállítottam pár helyi sétálót és próbáltam kideríteni, hogy merre kell menni a székesegyházhoz. Mondták, hogy menjünk egyenest, majd jobbra, lesz egy nagy tér, meg sétáló utca és egyébként sem lehet eltéveszteni (you can't miss it). 2x körbejártuk a belvárost és legalább 6x hallottuk ugyanezt. :) Én már azt feltételeztem, hogy csak ezt tanítják nekik angolórán. :))

Egy indiai srácot is megállítottunk. Őt Krisz szólította le, mondván segítségre van szükségünk. Mire közölte, hogy neki is ... :) Ő a saját szállodáját nem találta. Ekkor már hangosan röhögtünk kínunkban és odaadtuk neki az egyik térképünket, hátha ő jobban eligazodik rajta és hasznát veszi.

Séta közben egy fesztivál szerűbe is beleütköztünk. Olyan volt, mint itt a Debreceni Virágkarnevál, de itt zöldségekkel voltak a traktorokkal vontatott kocsik feldíszítve. Egy nagy téren pedig mindenfélét meséltek a kocsikról és folyt a dínom-dánom is.

Útközben megtaláltuk a spanyol lovasiskolát is, bár azt nem is kerestük. Láttuk a Hofburg színházat és egy rahedli más szép és nevezetes épületet is.

Végül félig éhenhalva bementünk egy tipikus OLASZ étterembe. Sebaj, majd Olaszországban meg osztrák kajákat fogunk enni. :)

Majd tovább kerestük. Útközben találkoztunk egy mozdulat művésszel. Vagy mozdulatlanság művésszel? Nem is tudom hogy hívjam. Csak akkor mozdult, amikor a kalapjában csörrent a pénz. A lányoknak nagyon tetszett, bár Szofi megijedt tőle. Gene - akinek a dédszülei magyarok voltak - megjegyezte, hogy szívesen letesztelné, hogy milyen gyorsan tud futni, ha elviszik a kalapját. Ezen jót nevettem, majd közöltem, hogy le sem tagadhatná, hogy magyar ősei voltak. :)))

Végül nagy nehezen megleltük. Mivel az épület nem szalad el, hisz már pár száz éve ott áll, hát megnéztük a templom előtti téren pár srác jópofa táncos-akrobatikus előadását. Krisszel volt egy olyan tippünk, hogy magyarok. A végén megkérdeztem őket és csak az egyikük volt osztrák, a többi tényleg magyar volt. :)

Sajnos a templom toronyba nem tudtunk felmenni, mert vasárnap lévén csak 3-ig volt nyitva és túl sokáig bolyongtunk ahhoz, hogy időben odaérjünk. Egy misére csöppentünk be, így csak pár percet maradtunk, majd a távozás mezejére léptünk. Mivel elég sokat sétáltunk már és be is sötétedett, ezért elindultunk vissza a szállodába. Még jó, hogy legalább én megjegyeztem visszafelé az utat, különben mi is úgy jártunk volna, mint az indiai srác.

Miután mindenki kitikkadt, beültünk gyerekestől a bárba. A felszolgáló lány rühelte a gyerekeinket. Az undort nem is próbálta leplezni. Akármihez hozzáértek a lányok, ő rögtön törölgetni kezdte és közben arcokat vágott. Szerencséjére nem túl sokáig voltak lent a lányok. Miután vacsiztak egy kicsit és Szofi megpróbálta felrúgdosni az asztalokat, felmentem velük a szobába.

Krisz kicsit kitolt velem. Ugyan a gyerekek után nem kellett fizetni, de külön ágyat se kaptak. Gréti feküdt középen. Szofi már az én felemre csúszott. Nekem 20 centi maradt... Aludni nem sokat tudtam, mert nem elég, hogy kevés helyem volt, de Szofi üt-vág álmában ...

Reggel útrakeltünk, hogy megkeressük a Schönbrunni kastélyt. Krisz a GPS után ment ... Nem kellett volna. 2 kört tettünk meg Bécsben majdnem ugyanazon az útvonalon, minden esetre ugyanazon látványosságokat 2x is láttuk. :)

Ugyan a Práterhez nem akartunk menni, de ott kötöttünk ki. Ekkor telefonált Krisz főnöke Gene-nek, hogy merre járunk. Ő erre azt mondta: Bécsben elveszve. :) Mire Krisz főnöke megjegyezte, hogy ezért nem jön soha Bécsbe. :))))

Miután megkértem Kriszt, hogy iktassa ki a GPS-t és menjünk a táblák után, odataláltunk! :) Gyönyörű az a kastély. Szebbnél-szebb virágok a parkban. Mókusok futkosnak mindenfelé szabadon.

A schönbrunni túra végére mindenki éhes és fáradt volt. Ebédeltünk, majd hazaindultunk. Szerencsére könnyen kitaláltunk az autópályára és nem keringtünk Bécsben a végtelenségig.

(Aki nem látta volna a Griswald családot: szerencsés amerikai család eljön egy európai körútra. Londonban egy körforgalomból nem tudnak kijönni. Az első körnél az apuka izgatottam mondja a gyerekeinek: ez itt a parlament, ez a Big Ben. A 20. körnél már nem olyan lelkesen mondja 20x ugyanazt. :) )

Pár képet ide töltöttem fel.

Szép napot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése