Végre itthon

Gréti ma végre hazajöhetett a kórházból. Végre együtt lehet megint a család. Az elmúlt napokon Krisz volt bent nappal és én éjjel Grétivel. A végén ki kellett tölteni egy lapot arról, hogy elégedettek voltunk-e a szolgáltatásokkal és hogy min javítanánk. Igazán nem lehetett kifogásunk. Minden nap tündéri ápolónéniket és doktornéniket fogtunk ki, akiken látszott, hogy imádják a gyerekeket. Sokszor bejöttek megnézni, hogy Gréti rendben van-e és mindig volt hozzá és hozzánk is pár jó szavuk.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Grétit fertőzőnek nyilvánították, így külön szobába került, ahol csak mi ketten voltunk. Külön WC-vel, zuhannyal és videos TV-vel. Így Gréti egész nap nézhette az ott kapott meséket. :)

A kérdőívben az ő véleményére is rákérdeztek. Ő azt mondta, hogy mindenki kedves volt hozzá és köszöni, hogy meggyógyították. Rajzolt az ápoló csapatnak virágot, házat és persze magát. :)

Az, hogy mi is bent lehettünk és napi 3x kaptunk mi is étkezést és külön ágyat, ez napi 1800 Ft volt. Sőt, minden nap megkérdezték, hogy a következő nap mit kérünk ebédre. Kétféléből lehetett választani.

Manapság az ember kezébe nyomnak a zárójelentéssel együtt egy papírt, hogy mennyibe került volna az ellátása, ha nem lenne biztosítása. Na ezen kiakadtam. Grétinek ez a 3 nap, mialatt 3 infúziót kapott, volt vérvétele és vizeletvizsgálata és lázcsillapításra is szorult: 156 000 Ft lett volna. Ez durva!

Lényeg, hogy ezen is túl vagyunk.

Szofi átszokott a szomszédba. Tegnap a teraszon teregettem. A szomszédok mondták, hogy menjen át. Mondtam, hogy cipő nélkül nem mehet. Mivel hamarosan indultunk volna Grétihez, ezért feladtam rá a cipőt. Majd bementem, gondoltam melegítek neki kaját és megvacsiztatom, ne Krisznek kelljen. Mire kiértem, Szofi sehol. A kisasszony úgy gondolta, hogy ha már ráadtam a cipőt, akkor mehet a szomszédba. :) Odament a kerítéshez, ők pedig átemelték. Hazajött enni, de mire a kakaóval kiértem, addigra ő már megint ott volt. Imádják őt a szomszédok és ő is a szomszédokat. :)

Szép napot