Inkább aludtam volna

Ez tipikusan olyan nap volt, amikor inkább aludni kellett volna és akkor kevesebb gázos dolog történik. Bár így visszatekintve szinte komikus ... Emlékszem, egyszer néztem egy filmet, amiben 3 pasival 5 perc alatt egy rahedli baleset történt. Hát én úgy nevettem, hogy anyum azt hitte megfulladok. :) Ez a nap is vmi ilyesmi lehetett.

Hajnalban a kanapéra kellett költöznöm, mert Szofi nem hagyott aludni. 1 hálóban alszunk és ha ott vagyok, akkor gyakran én kellek neki, az alvás nem érdekli. Amikor már tizedszer fejel meg, akkor szoktam lejönni a nappaliba a ki nem nyitható kanapéra kucorodni. Ez most is így volt. De most a macskáink is elemükben voltak, mindent megtettek, hogy ne alhassak.

Este egy nejlon bugyit tettem a billentyűzet helyére, amit le kellett adnom a szervizben. Este gond nélkül ment még a gép. Aztán reggel bekapcsoltam a gépet, ami elsőre olyan 10 perc után kikapcsolt. Másodszorra csupán annyi ideig ment, amíg beindult, aztán leállt. Ezt 5x játszottuk el. Ekkor már pirult a fejem rendesen.

Aztán gondoltam egyet és leszedtem a nejlonbugyit, gondolván ne szorítsa a kicsikét. :) És lőn csoda, azóta megy a gép, csak el ne szóljam!

A külső billentyűzetet le kellett takarítanom, amit kölcsönbe kaptam, mert ragadt kicsit... A tulajdonosa állítólag szereti a ruszlit és a szotyit. Miután fél kiló morzsát és szotyit kiráztam és kiporszívóztam belőle, elgondolkodtam az okokon. Lehet, hogy élő halak is voltak a billentyűk alatt és a szotyi volt az elemózsiájuk?! ... :) De most már nem emelkedik fel a billentyűzet az asztalról, amikor el akarom emelni a kezeim. :)

Reggel telefonált a kőműves srác és pont ekkor lemerült a telefonom. Sose szokott, mindig odafigyelek rá. Amint lemerült, szedtem elő a töltőt és ekkor még eszembe volt, hogy vissza kellene hívni. Amire be is dugtam, elfelejtettem. Pedig ilyet se szoktam csinálni.

Délután mentem a bankba. Általában mindent kérés nélkül odaadok, aláírok. Most üres tekintettel vártam. Aztán amikor kértek, akkor is nehezen fogtam fel, hogy mit akarnak tőlem.

Aztán mentem a házhoz. A festőnek kellett volna fizetnem a glettelésért, amivel majdnem kész voltak. Ki akarta velem azt is fizettetni, amivel nem voltak még kész. A gipszkartont nem telibe glettelték, de teljes árat kért. Aztán ők még pakolgattak, na nem takarítottak, csak a saját cuccukat eltették, amikor egy nagy durranás következett. 2, már beépített beltéri ajtó, amit leakasztottak a helyéről és nem tettek vissza, fogta magát és eldőlt, amikor átsuhant a házon a közelgő vihar szele. A kisebb baj az volt, hogy végigszántotta a már leglettelt, felcsiszolt falat. A nagyobb baj, hogy az egyik ajtó totálkáros lett, de a másik is megsérült... Ekkor ezt rám akarták kenni, mondván ők nem voltak bent. Igaz, én a burkolóval egy másik helységben voltam. Aztán próbálta a már nem jelenlevő kőművesekre, majd a szintén időközben távozott burkolóra fogni. Pedig ők szedték le az ajtót és ők nem tették vissza.

Ekkor már látszott, hogy több lúd disznót győz esete fog fennállni, közöltem, hogy egy petákot se fizetek, amíg nem jön az erősítés. A szél egyre jobban tombolt kint és elkezdett esni is. Apum megérkezett, majd elmentem Kriszért a vonathoz. Ekkor már ömlött az eső, tomboltak az elemek. Kivételesen senki nem mert kivágni elém az úton, biztos érezték, hogy most nem tennének jó lóra. :)

Így, hogy a végén már hárman voltunk, sikerült megbeszélni a helyzetet és csak annyit fizettünk ki, amit el is végeztek. Az ajtók árát pedig visszatartjuk. Vagy vesz ugyanolyat vagy megpróbálhatja megjavíttatni, de ez nagyon kétséges, hogy sikerülni fog. Ja, kijavítattam a levert falat, mert holnap festeni szeretnénk.

Időközben lenyugodtak az elemek. Ahogy elmentek a festők, kisütött a nap is. Túl sok negatív energia volt egy helyen. :)

Aztán elmentünk a Bauhausba Dunakeszire festőfelszerelést és festéket venni, hogy holnap reggeltől csinálhassuk a festést. Gréti a gyerek bevásárlókocsival arcra esett, Szofi pedig az én lábam szántotta fel vele. :) És hogy szépen végződjön a nap, 2 olyan eladót fogtunk ki, akik a végletekig segítőkészek és udvariasak voltak, a gyerekekkel megnézhettük, hogy hogyan keverik ki a festéket, mindenre kimerítő választ adtak.

Minden jó, ha a vége jó. :)
Szép napot,
Hella

Még jó, hogy átolvastam, amit írtam. Már írni se tudok.:)