Tegnapra 2 ember is jelentkezett a cicákért. Az egyik azt mondta, hogy mind a kettő kell nekik. Két gyerekük van, kettő kell. Majd napközben párszor telefonáltunk oda-vissza, hogy egyeztessünk. Először a feleséggel beszéltem, utána a férjjel többször is.
Délelőtt "cicavadászatot" tartottam. Azaz a kis bestiák - mert azok - elbújtak. Végül a szomszéd néni találta meg az egyiket, én meg a másikat. De nem volt egyszerű megfogni, mert nagyon kis vadócok.
Csak azért fogtam meg őket, mert a levél és telefon után úgy gondoltam, hogy délután elviszik. Még Dunakesziig is elvittem volna őket, hogy egyszerűsítsem a helyzetet.
De a beszélgetések alatt rossz érzésem volt. Ezek az emberek csak játékszernek vennék a gyerekeik számára. Amit a pasi mesélt, hogy a fia a szomszéd cicát a fejénél fogva lóbálja, meg hogy a kutyát is veréssel nevelik... ezek kicsit verték a biztosítékaimat. De a sors mindig tudja (majdnem), hogy mi a jó. Este felhívott a pasi, hogy mégsem kell nekik egyik cica sem. Huhhh, megkönnyebbültem. Egyrészről. Másrészről mi a csudát csináljak 2 kiscicával.
A délután folyamán a csajokkal elmentem cicakaját venni, ami egy ilyen kismacskának jó. Ott volt a kedvenc eladóm a boltban, ő segített választani. Végül egy babacicáknak való száraztápot és egy konzervet vettem, hogy ízletesebb legyen nekik. Itthon ezeket egy kis vízzel összekevertem, hogy puha legyen és este óta ezt eszik.
Eleinte szörnyen vadak voltak, de estére már a kezemből ettek. Ma reggel levágtam a körmecskéiket (nem tövig!!, csak amennyire egy bent levő cicának szokás).
Most már a kutyával és Hofi cicával is kijönnek.
Tegnap jelentkezett még egy hölgy. Neki a szürke cica kell. Most beszéltem vele, ő sokkal szimpibb volt. Szerintem ő szeretni fogja és gondoskodik majd róla, hogy jó sora legyen. Ő vasárnap jön majd Szürkéért.
Olyan jó lenne, ha kancsi Julcsinak is lenne gazdija.
Bár már előre félek attól, amikor elviszik őket. Ezek a kis büdös bogarak olyan gyorsan befészkelik magukat az ember szívébe.
Kingának mutattam a cicákat. Nos, hiba volt. :) Azóta a vörösért nyúz minket, de Jani ellenáll. mi most nem bírunk több állatkát befogadni. A mi macskáink is egyre többet esznek, ahogy nőnek, úgyhogy most elég őket táplálni.
VálaszTörlésAzért drukkolok, hogy szerető kezekbe kerüljön a macsek, nagyon aranyos! :-)