2011. február 7., hétfő

Eladva

Kb. 3 hete meghirdettem egy kedves ismerősöm által. Pár napon belül hozott nekem 2 érdeklődőt. Eltelt pár nap, és azt hittem, hogy ez még várat magára. De nem csináltam belőle ügyet. Mert hiszem, hogy minden úgy alakul, ahogy kell.

Egyszer csak felhívott barátném. Beszéljünk. Beszéltünk. Sokat és sokszor. :)

A második hét végére megszületett az ámen. Ma aláírtuk a papírokat. Ugyan minden komplikált, mert ahogy barátném is mondja, én imádom azokat a helyzeteket, amik komoly kihívást jelentenek és megoldásra várnak.

A ház elkelt.

Mivel nálam minden költözés sebtiben zajlik, természetesen ez se mehetett másképp. :)

Az új lakók költözni szerettek volna. Én szerdán repülök Londonba, nem tudom mikor jövök haza, így ez volt a kézenfekvő megoldás. Pakoljunk ki sebtiben.

Pénteken kezdtem. Először teljesen egyedül. A ruhák nagy részét szortíroztam. Ami nem kellett, az elajándékoztam/elvittem a Máltaiaknak.

A gyerekeket már korábban rávettem, hogy okozzanak örömet szegényebb gyerekeknek. Ők maguk válogatták ki, hogy mi minden nem kell. Azt is a Máltaiaknak vittük el. Sok dolgunkat barátoknak adtuk.

Imádom a barátainkat!!! Kicsit sír a lelkem, hogy nem találkozhatunk velük hamarosan bármikor. :( Sose voltak barátaim. De ez a ház ezt is megadta. Hiszem, hogy a háznak is köze volt hozzá. Akikkel addig csak jóban voltunk, azokból igaz barátok lettek. És nem azért, mert nekünk volt valamink. Bármikor, amikor segítség kellett, önzetlenül ott teremtek.

Ez most is így volt! Szombat reggel felsorakozott mindenki. Mindenki szerelt, csomagolt és cipekedett. És ha kellett, akkor vállat biztosított, amikor látta, hogy már üveges a szemem a fáradtságtól. És ők voltak azok, akik felajánlották a garázsukat, pincéjüket, tárolójukat, hogy legyen hova tenni a holmijainkat.

Jöttek, amíg minden cuccunk el nem tűnt a házból. Sőt, enni is hoztak.

Egyik este egy kis csilisbabbal mentették meg az életem, máskor süti landolt az asztalon, de a meghívások is folyamatosan álltak.

Mindenkinek köszönöm a segítséget!!!!

Én magam kicsit elfáradtam. A rengeteg segítség ellenére péntek, szombat, vasárnap reggeltől késő estig tevékenykedtem. Ma pedig szerződtünk, átadtam a házat, közműveket átírattuk.

Ma az új lakókat bemutattam a szomszédoknak.

Lezárult egy korszak. Jön egy új.

Sokat kaptam ettől a háztól minden téren. Örülök, hogy egy ideig az enyém lehetett. Hisz ez a ház én magam voltam. Én álmodtam meg, és én voltam ott minden mozzanatnál. Sose fogom elfeledni, amikor a tűző napon próbáltam lesöpörni a faforgácsot a betonalapról, ami azért volt rajta, hogy ne égjen meg a beton és ne kelljen folyton locsolni.

Sokan kételkedtek benne, hogy valaha is felépül. Sőt volt aki azt mondta, hogy rámegy a házasságom. A ház felépült, energiatakarékos lett és bizonyított. A házasságom pedig megőriztem.

Krisz azt mondta, hogy nem látja rajtam, hogy szomorú lennék. Ezt nem látni kell.
Mindamellett ez egy tárgy.

Nem a múltba kell nézni, hanem a jövőbe. Egy újabb projekt áll előttünk. Itt is sok-sok buktató lesz az úton, amire oda kell figyelni. De tudom, hogy ezt a projektet is teljesíteni fogjuk. Mert akarjuk, mert hiszünk benne.

17 megjegyzés:

  1. Gratulálok, gyorsan eladtátok :) Nagyon várom a beszámolóidat, de tudom, hogy most ezernyi teendőd van. Kivárom! :)
    Jó repülést!

    VálaszTörlés
  2. Összefacsarodott a szívem, míg végigolvastam a bejegyzésedet. Tudom milyen, mikor az általad éppen csak hogy felépített, szíved-csücske házikód el kell adnod, mert vár egy új kaland, ami igaz, hogy hatalmas kihívás, de mégis csak szomorú. Én visszarohantam az albérletből anno, és végigzokogtam az utolsó éjszakát Ürömön.
    Egyébként azt nagyon bírom, mikor harmadik személyek megjósolják, hogy tönkre fog menni a házasságod. Ezt mi is megkaptuk, csak nem a házépítés kapcsán, hanem az Au-projektre vonatkozóan. Hát, ki tudja, még nincs vége, de eddig jól bírjuk...
    És gratulálok, nem tudom hova lyukadtok ki a végén (melyik országban), de bárhogy is történik, jó lesz!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon ugyes vagy! Csak igy tovabb, en nagyon drukkolok nektek, hogy a kodos Albionban is ugyanilyen boldogan alakuljon az eletetek. Ahogy eddig megismertlek te rajtad semmi sem fog mulni!
    Nagyon-nagyon sok sikert, aztan irjal ha van egy szusszanat idod:-)

    Tunde

    VálaszTörlés
  4. Kissé meglepődve olvastam, hogy eladtátok a házat, mert azt hittem, hogy az angliai állás csak meghatározott időre szól (nem tudom, miért gondoltam). Azon még inkább meglepődtem, hogy a mai viszonyok között 2 hét alatt lezavartad az egészet, a szavam is eláll.
    Minden elismerésem!
    A bejegyzésed jól tükrözi a lelkiállapotodat. Sajnálom, hogy elmentek, ugyanakkor szívesen cserélnék Veletek, mert ez akkora lehetőség!!
    Hiányoznak a mindennapi bejegyzéseid, persze érthető, van mivel foglalkoznod mostanában. De csak ezer köszönet jár a sok hasznos információért, amit maradék szabad idődben megosztasz velünk. (Hátha egyszer szükség lesz rá...)
    Sok erőt kívánok Nektek a továbbiakhoz, és jó utazást holnap!

    Ibolya

    VálaszTörlés
  5. Alexandra: köszi! :)

    Gréta: én is azon agyaltam, hogy ott töltöm az utolsó éjszakát, amit lehet. De Szofit így is megviseli a helyzet, mellette volt éjjel a helyem. Így nem tudtam ott maradni.

    Tünde: Köszönöm!

    Timi: Köszönöm!

    Ibolya: az ingatlanos előre megmondta, hogy a nagy értékű ingatlanokra van most csak kereslet. Arra, amire a bank nem adna hitelt, mert 1 ember nem tud annyi hitelt felvenni. Tehát, ha van valakinek elég, hogy hitel nélkül megvegye, az vásárol most.

    Az állás határozatlan időre szól. Egyre nagyobb területet szeretnének rábízni, és azt szeretnék, ha az amcsi piacon is áttörést érne el.

    De hogy mi áll előttünk, ez még csak a jövő zenéje. :)

    Mindenkinek köszönöm a bíztatást, a kedves szavakat.

    Fogok írni, ahogy tudok szusszanni. De most jön a következő feladat hullám, melyhez mindig valami kis extra is társul, mert úgy izgibb és nagyobb kihívást jelent. :D

    VálaszTörlés
  6. Hella.... Csak "virtuálisan" ismerlek, de a könnyeimet törölgetem a bejegyzésedet olvasván. És nekem is hiányzik a blogod rendszeressége. Persze megértem, hogy nem pont erre van most időd... De légyszi írjál, amint tudsz! Nagyon szurkolok nektek!
    És hát igen, eladni egy házat, amit ti építettetek, nagy lelki erőpróba lehetett...
    Ölellek,
    Szilvi

    VálaszTörlés
  7. Szilvi, köszönöm!

    Ma ismét találkoztam az új lakókkal, azaz a hölggyel. Rengeteget beszélgettünk és már érzem, hogy miért őket sodorta az élet elém. Talán ő megoldást tud nyújtani Szofi kapcsán. Sokakkal beszéltem már a témában, de most teljesen más érzéseim voltak, mint korábban.

    Átadott egy üzenetet a férjétől (aki talán olvasta a bejegyzésem, bár ezt nem tudhatom). Dicsérte a házat, ami számomra nagyon sokat jelent. De mondott még valamit, amitől majdnem elbőgtem magam. Miszerint ez a ház mindig az enyém lesz, hisz én alkottam, még ha papíron már nem is birtoklom.

    Próbálok dolgozni, intézni az intézendő dolgokat és már ismét csomagolnom kellene. Már ha most lefeküdnék délután kettőkor, akkor sem tudnám kialudni magam, mert 3 előtt indulni kell és én kicsit kezdek fáradt lenni. De az luxus most, tehát nem lehetek fáradt. :)

    VálaszTörlés
  8. Kedves Hella,

    eddig te voltál az, aki szurkolt, együttérzett, bátorított és sok sikert kívánt nekünk minden új és ismeretlen lépésünkhöz, most mi kívánjuk neked/nektek ugyanezt: kitartást és sok sikert!

    Csilla és Csabi

    VálaszTörlés
  9. Gratulalok! Ugyesek vagytok, csak igy tovabb!

    VálaszTörlés
  10. sok sikert - kitartást - éljétek meg a mát - s tervezzétek meg a jövőt :)

    VálaszTörlés
  11. Hűha, az aztán a sebesség! :) Alakultok szépen, kívánom, h legalább ilyen sikeres legyen az itteni lakás-ügy is!

    VálaszTörlés
  12. Csilla, Anna, Alwine, Magdi: Nektek is nagyon köszönöm a kedves szavakat! Nagyon jólesik!

    Magdi, igyekszek. ;)

    VálaszTörlés
  13. Kedves Hella, most bírtam csak idenézni, s igen elámultam! Hihetetlen, amin végimégy most! További sok erőt, és pozitiv hozzáállást kivánok sok szeretettel, és azt remélem, hogy három hónap mulva leülsz egy csendes délutánon a ködös Albionban, hogy átgondold mi is történt, és igen-igen büszke légy Magatokra:) Szeretettel szoritok: Eszter

    VálaszTörlés
  14. Eszter, köszi! Ránk fér! :)

    VálaszTörlés
  15. Szia!

    A kitartás és az álmokért nem csak csodára várás meghozza gyümölcsét. Csak így tovább. Állíts példát azoknak, akik nem mernek tenni az álmaikért.
    Ügyes vagy, menni fog. :)

    VálaszTörlés
  16. Encók, köszönöm a kedves szavakat. A folytatás az új blogban van, ha érdekel. :) (albiontedraga.blogspot.com)

    Olyan érdekes dolgok vannak a világon. Vagy inkább fura. Nem is tudom hogy fogalmazzak. Ez a bejegyzés hetekkel ezelőtt született és Te most olvastad, most írtál hozzá. Az előző házunkkal általában igyekszek nem foglalkozni. De most egész éjjel arról álmodtam. Erre reggel itt vár a kommented ennél a bejegyzésnél. :)

    VálaszTörlés