2010. december 5., vasárnap

Szülő foglalkozás, Disney on Ice, szemgyuszi, ovis előadás

Kicsit eseménydús hetünk volt. Azt hiszem.

A lányoknak szerdán fényképezés volt az oviban. Arra mindig nagyon készülnek, most sem volt máshogy.

Csütörtökön délután Gréti csoportjában szülő-gyerek kreatív foglalkozás volt. Ilyenkor mindig olyan feladatot találnak ki az óvónénik, amit csak a szülő tud megoldani. Azaz szülőfoglalkozás volt, amit a gyerek végignéz. :)

Az egyik óvónéni megjegyezte, hogy én 2 mikulást gyártsak le, ha már 2 gyerkőcöm van, ne legyen vita. Hurrá. :)

Mikor épp öltöztettem volna a lányokat, rájöttem, hogy otthon feledtem a jegyeket. Merthogy az oviból rögtön Kriszért szerettünk volna menni, majd onnan a Disney on Ice-ra. Ehelyett hazarohantunk, felkaptam a jegyeket (mázli, hogy eszembe jutott), és csak utána mentünk Kriszért.

Most nem a sportcsarnokban, hanem a Syma csarnokban tartották. Csütörtökön este fél 7-kor ... (legalábbis mi erre a napra nyertük a jegyeket). Beálltunk a sportcsarnok parkolójába, ahol egész jó kis trágyaszag volt. A legalsó részt teljesen lezárták, csak a be- és kijáratot lehetett használni, mert alul százszámra voltak a lókarámok. Nem tudjuk, hogy milyen rendezvény volt/van/lesz, de rengeteg gyönyörű paci volt ott. (Rákerestem a neten és OTP Bank Lovas Világkupa volt.)

Amikor bementünk a Symába, megkérdezte az egyik őr, hogy van-e nálam fényképező. Mondtam, hogy igen. De amikor kiderült, hogy nem kompakt gép, akkor le kellett adnom az értékmegőrzőbe.

Ezen kicsit felhúztam magam. Nem totál mindegy neki, hogy milyen fényképező?! Ráadásul, amikor elkezdődött az előadás, akkor bemondták, hogy saját célra nyugodtan lehet fényképeket és videofelvételeket is készíteni....

Mindenhonnan ezerrel villogtak a vakuk. És nem csak kompakt gépekből. Szóval nem értem, hogy miért pont nekem kellett leadnom ... Szünetben Krisz elment érte és szó nélkül oda is adták neki.

A jegyünk idén sokkal jobb helyre szólt, mint tavaly. De még mindig nem volt ideális. Sebaj, átköltöztünk egy sokkal jobb helyre az előadás kezdete előtt 1 perccel. :) No nem csak mi. Vicces volt látni, ahogy megindul a tömeg. :)))

Az előadás maga feledhető volt. Ha nem szerepelt volna a hihetetlen család, akkor a dögunalom kategóriába sorolnám. De ők legalább feldobták, bár csak az első felvonás végén jelentek meg először.

A gyerekeknek tetszett és ez volt a lényeg. Bár a 2. felvonást már rosszul viselték, nagyon fáradtak voltak. Nem nyűgösködtek vagy ilyesmi, szimplán hol jobbra, hol balra dőltek és majd elaludtak.

Büszke vagyok rájuk, mert kitartottak cirkusz nélkül a fáradtság ellenére is. Azért is büszke vagyok rájuk, mert egy kunyeráló szó nem hagyta el a szájukat, hogy ezt vagy azt szeretnének, pedig szebbnél szebb ajándéktárgyakat, nagyon gusztusosan tálalt kajákat (popcorn, vattacukor, stb.) kínálgattak úton útfélen. Hihetetlen profin tálalták a portékát.

Mivel este későn kerültek ágyba, ezért pénteken nem vittem őket oviba. Pihiztek a nap nagy részében. Kimenni sem lehetett, mert a reggelre leesett szép nagy hó olvadásnak indult és locspocs lett belőle, melyet egy kis ónos eső is díszített.

Délutánra ismét begyulladt Szofi szeme. Persze most is csak az ügyeletre tudtam vinni, ahol az orvos javasolta, hogy nézessem meg egy szemésszel, mert nem teljesen normális, hogy a gyerek szemcseppeken él.

De korábban beszéltem már szemésszel a témában. Ha megjelenik a zöldtakonykór, akkor az a szemükön keresztül is elkezd ürülni. Szofinak, Grétinek egyaránt. :S A szemész akkor azt mondta, hogy semmit nem tud tenni, csak kezelni a meglevő gyulladást. Hurrá ...

Szombaton Gréti suliba ment, Szofi anyumékhoz, mi pedig elindultunk vásárolni. Tiszta vicc volt. A Decathlonban 4x jártunk. Overállt és hótaposót akartunk nekik venni, de az egyik Decában kabát volt, a másikban nadrág. De a nadrágot visszatettük, mondván a másik helyen biztos lesz. Nem volt. Mire visszaértünk, az volt az utolsó darab. Reggel még egész sok csizma volt a polcokon. Mire visszaértünk, a vevők mindent eltüntettek. Brutális volt.

A nap végére nagyjából sikerült beszerezni a tél elmaradhatatlan kellékeit, már csak csizma kellene Grétinek, mert azt sehol sem kaptunk.

Krisz délután elment Villányba céges megmozdulásra, így az estét a csajokkal hármasban töltöttük.

Vasárnap reggel összekaptam a csajokat, mert Gréti, mint nagycsoportos óvodás, fellépésen vett részt a sportcsarnokban. Krisz hajnalban indult vissza Villányból, hogy ő is lássa a kisasszonyt szerepelni.

No, nem színpadi művet adtak elő. :)

9- negyed 10-re odarendeltek minket. Ott is voltunk. De az egész előadás csak 10 után indult. Addigra Szofi majdnem elaludt. Én nyűgös voltam. Utálok fölöslegesen várakozni. Rossz volt az egész szervezés.

Aztán nagy nehezen elkezdték. Előtte még a város vezetősége felvonult. Hogy minek? Egy Mikulás ünnepségen mi keresnivalójuk van? Azt hittem, hogy a Kádári pártrendszernek vége .... Ott ültek a pálya végében unott fapofával. Majd a végén elvonultak a VIP terembe kajálni. Nem az óvónénik mentek kajálni, akik hónapokon át készültek a gyerekekkel az előadásra!!! Nem! A város vezetői. Gratulálok! :(

A gyerekek, köztük Gréti is nagyon ügyes volt. Tündériek voltak, ahogy a sok száz gyerek egyszerre mozgott. A "sorversenyeken" is mindenki ügyesen helyt állt. Nem volt igazi verseny, hisz voltak olyan ovis csoportok, ahol 30+ gyerek volt, és olyanok is, ahol talán 15. De a gyerekek nagyon élvezték.

A végén megérkezett a Mikulás is, akinek volt egy vicces beszólása. Ez a rendezvény 12 éve minden évben megrendezésre kerül. Sok-sok éven át ugyanaz volt a polgármester. De idén változás történt. Ennek ellenére a Mikulás azt mondta, hogy a polgármesterünk is 12 éve részt vesz a rendezvényen. Ezt egy kicsit magára vette a polgármester és a fejéhez kapott. :)))

Úgy látszik a Mikit elfelejtették értesíteni a változásról. :))

A gyerekek mohón itták a Mikulás minden szavát. Akármerre ment, követték a tekintetükkel. A végén a Miki megkérte az óvónéniket, hogy hozzák be az ajándékot és osszák szét. Minden gyerek kapott egy pöttyös labdát. :)

Az előadás után hazamentünk, ettünk és a csajok aludtak. Mire felkeltek, a Miki lepakolta az ajcsikat és gyorsan tovább is állt. :) Volt nagy bontogatás és örömködés. :)

Majd felpakoltuk a csapatot és indultunk Peténybe megünnepelni a szülinapom családi körben is. Épp csendben eszegettünk, amikor Gréti fennhangon megszólalt: "Mama, szép nagyot fogok tudni kakilni, mert sok narancsot ettem." Ezután javasoltam neki, hogy ha lehet, még hangosabban mondja, mivel az étterem másik végében nem értették jól, hogy mit mond. :)

Most már csak azt szeretném, hogy ezután legyen hétvége és pihenhessünk is egy kicsit. :)

Persze eseményektől függetlenül is fényképeztem kicsit. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése