Kolping

Péntekre Krisz szabit vett ki és persze a csajok sem mentek oviba, mert eljött az a nap, amire annyira vártak. Elmentünk az alsópáhoki Kolping Hotelbe. 2 évvel ezelőtt, már jártunk ott. Gréti akkor is nagyon élvezte, és jó emlékei voltak, de Szofi még csak 1 éves volt akkor, és semmi emlékképe nem maradt. Viszont Szofi valamiért imádja a "hipotamuszokat" - ahogy ő mondja és már alig várta, hogy találkozhasson Bobóval, a Kolping vizipacijával. :)

Pénteken, ahogy megérkeztünk, rögtön vacsizni mentünk, mert elég későn sikerült végül odaérnünk. Vacsi után pedig a medencékbe vetettük magunkat. Sajnos a csajok nem bírják ki, hogy ne nyeljenek a vízből ... Ennek következő napra meg is lett az eredménye, Gréti kisebb hasmenést kapott. Szerencsére nem volt vészes, de biztos, ami biztos, többet nem mehettek a medencébe.

Szombaton el szerettem volna menni megnézni a bécsi adventi vásárt, de az időjárás nem ezt akarta. Reggelre olyan 30 centi hó esett le, ami napközben csak gyarapodott. :) Gyönyörű volt az egész környék. A csajok pikk-pakk felkapták overáljukat reggeli után, majd kimentünk elsüppedni a hóba.

A csajszik nagyon élvezték, hogy a havas játékokon játszhatnak (amelyik nem volt veszélyes) és gázolhatnak a nagy hóban.

Kint, miközben meglátogattuk szobor Bobót, megismerkedtünk egy kedves cicával is.

Miután a csajoknak elég lett a jóból, bementünk és játszóházaztunk, oviztunk, bölcsiztünk (ezen neveket kapták az egyes helységek, amiket a gyerekeknek alakítottak ki). Lényegében a nap nagy részét itt töltöttük a csajokkal. És itt vártunk az "igazi" Bobóra is. Szofi folyton azt kérdezgette, hogy mikor jön már.

Amikor belépett az ajtón, Szofi rögtön (elsőnek) odarohant hozzá és össze-vissza ölelgette. Alig akarta elengedni. Gréti és a többi gyerek inkább távolról figyelte a nagy Bobót. :) Gréti, végül hosszas unszolás hatására kicsit odament hozzá, de még annyi időt sem töltött ott, hogy egy képet lehessen készíteni. :)

Vasárnap már jöttünk is haza. Szofi reggeltől azt kérdezgette, hogy mikor megyünk ismét. :)

Alapvetően szeretem ezt a helyet. De ... Az ovi, bölcsi részen fütyültek a gyerekekre az óvónénik. A korábbi ottlétünkkor legalább közös programok is voltak és mégha nem is hagyhattam velük a gyereket, hogy a wellness részt is kipróbáljam, legalább volt program. Most csak álltak ott az óvónénik és ennyit volt az össz tevékenységük. Bocs, megkínáltak teával/forralt borral.

A konyha nagyon jó kajákat főz. Minden finom és gusztusos. Olyan kajákat is készítenek, amiket még a finnyás gyerekek is megesznek. De nem értem, hogy miért kell forrónak lennie a tejbegríznek (csak desszertként ehettek a mieink), kakaónak, levesnek. Persze, legyen meleg, de ne forró!

A szálloda 4 csillagos. A szolgáltatások, az uszoda, az étterem lehet, hogy eléri ezt a szintet, de a szobák nem. Korábban is ezt mondtam és most is ezt mondom. Alapvetően minden tiszta volt, de minden kopott. Kopott padlószőnyeg, kopott bútorok.

Egy olyan helyen, ahol sok kisgyerek is megfordul, és nagy valószínűség szerint rendszeresen előfordul a hasmenéses betegség, ott én nem csak folyékony szappant, hanem fertőtlenítőfolyadékot is kitennék, valamint a normaflore-t is elérhetővé tenném.

Ahol a mi szobánk volt, oda egy kültéri fahíd vezetett át. Ami nem sík volt, hanem domború. Ugyan felülről fedett volt, de oldalról nem és a hó szépen beesett. Persze, valamelyest letakarították (nem teljesen) és fel is szórták, de a nedves fafelület akkor is nagyon csúszik, ha nincs ráfagyva a víz.

Múltkor más észrevételeim voltak. Akkor egy litánia formájában meg is írtam nekik a kiértékelő lapon. :)) Most nem töltöttem ki, de távozáskor szóltam, hogy a fahíd csúszik, veszélyes, jó lenne, ha nem akkor tennének vele valamit, amikor már megtörtént a baj.

De a lényeg, hogy alapvetően jól éreztük magunkat. :)

Képek pedig itt találhatók.