2010. október 31., vasárnap

Newton


Newton egyre nagyobb fiú. Legalábbis ő ezt hiszi magáról. Folyton meg szeretné erőszakolni Hofi cicát, aki szintén fiú (volt).

A szobatisztaság alakul, de messze van a tökéletestől. Nappal oda kell figyelni, hogy ne szökjön fel az emeletre, mert előszeretettel kakil és pisil Szofi ágyába ... :S Ez "kicsit" idegesít, mert rendszeresen moshatom az ágytakarót, a paplant és a huzatot.

Épp ezért éjszaka nem alhat velünk. Éjszakára kiköltözött a garázsba, ami ugyanúgy fűtött, mint a lakás többi része. Így nem fázik.

Reggel, amikor meghallja, hogy felébredtem, ezerrel kaparja az ajtót és "nyávog". Időnként elgondolkodok rajta, hogy kutya vagy macska. :)

Ha napközben elmegyek otthonról, akkor is a garázsban lakik. Amint meghallja, hogy az utcán kopog a cipőm, máris kezdi az "öröméneket".

Amint valaki kiengedi, rögtön hozzám rohan, akárhol is legyek a lakásban.

Büdöske (tényleg kutya szaga van, míg a macskáink szagtalanok), nagyon ragaszkodik hozzám. Képes egész nap az ölemben fekve alukálni. Ha egész nap takarítok, mosok, teregetek, vasalok, azaz nem ülök le, akkor egész nap nem alszik. Mert csak az ölemben szeret napközben aludni. Olyankor minden léptemet követi és egy idő után, ha egy-egy pillanatra megállok, akkor szinte ráfekszik a lábamra és ott próbál aludni egy kicsit.

Ha a macska ül az ölembe, akkor elkezd hisztizni. Sír és ugrál és követeli, hogy őt vegyem fel.

Az ágyba pisilésen/kakiláson kívül van még egy nagyon rossz szokása. A környékünkön lakik valami állat, ami elég fura színű és állagú végterméket produkál. Ha valaki felismeri jelezze, hogy kitaláljam, hogy üldözhetem el. Szóval egy zsákszerűbe nyomja a végtermékét, ami egész világos krémes színű és az állaga is teljesen krém. Nos, ő extrém mód imádja. Hiába mondom, hogy nem szabad, felkapja, és elrohan vele. Én meg utána. De gyorsabb mint én ... És jóízűen .... :(

Utána büszkén visszajön. És puszit adna, ha hagynám. Köszi, inkább nem kérem. :)

Az emésztőrendszere elég rosszul viseli, hogy mindenfélét összeeszik. Időnként azt hiszem, hogy egy borz ül az ölemben és nem kutya. :)

Mind a két füle pöpecen állt már. De pici göbök nőttek neki az egyikben, és most a hegye lekonyul. Mehetünk dokihoz vele.

De imádjuk egymást. Hisz senki sem lehet tökéletes. :)

No, de legalább képek szintjén a többiekről se feledkezzünk meg. :)

2 megjegyzés:

  1. Látom, zajlik az élet "llatfronton" továbbra is nálatok! :) Kicsit (vagy nem kicsit), olyan, mintha harmadik bébi lenne...:-)) Hiszti, ragaszkodás, alvás. :-)))

    VálaszTörlés
  2. Jaja :) Tényleg szoktam kisfiamnak szólítani. :D

    VálaszTörlés