Hétfő

A hétfő király volt. Bár a délelőttre nem panaszkodhatok. Egészen addig csak a munka miatt kellett pörögnöm. Bár a rohanás épp amiatt kezdődött. Folyton csak azzal biztattam magam, hogy na még ezt a kicsit, na még ezt a kicsit még megcsinálom. Aztán már késésben voltam.

Nem is, délelőtt is volt egy incidens, de azt majd a listába teszem.

Szóval rohantunk, mert fél 5-re Szofit táncra vittem, Grétit anyumhoz katapultáltam, mert neki 5-kor zenei előkészítő volt. Persze, elvihettem volna Grétit, de Szofi még nem "szokott be" táncra, ezért nem lehetett otthagyni egyedül.

- Megérkeztünk táncra, ahol Szofi 20 perc után bemondta az unalmast. Elfáradt és szóra se lehetett bírni. Leült és nézett maga elé. (Ez még a jobbik vari volt, mert ...) Többet egy ideig nem megyünk táncra. Nagyon lelkesedett érte, ezért elvittem, de még nem érett rá.
- Grétit felvettük a szolfézs után, majd lesétáltunk a nagy uszodába, hogy mikor vannak úszások az ő korosztályának. Ott találkoznom kellett az edzővel. Ez önmagában kínt okozott. Régen ő is népesítette edzőim sorát. Amíg nem ő volt az edző, szerettem járni úszni. Aztán nem. Aztán el is váltunk. Gréti hozzá fog járni. Szegény gyerek ... Ja, még mindig nem szimpibb. :))
- Ekkor Szofi már hangosan volt használhatatlan. "Meeeeeeeeenjünk hazaaaaaaa, éééééhes vagyooooooooook." De ettől lett rosszabb is.
- Mire hazaértünk már csak artikulátlanul üvöltött. Egészen este fél 11-ig. Miután "evett" (turkálta, amit kért és elétettem), fürdött és ment "aludni", mint Gréti. De míg Gréti 2 perc alatt elalszik, ő nem. De ez csak a régi történet, melyet manapság üvöltéssel mixel.
- Mielőtt elfelejteném. Időközben a kutya és Gréti is üvöltött. Kajálás után be akartam pakolni a mosogatógépet. A kutya folyton a peremére tette a lábát és az ajtó belsejére csöpögő cuccot próbálta lenyalni (fene az ízlését ...). Többször rászóltam, odébb tereltem, majd be akartam csukni az ajtót. Ekkor már a fáradtságtól és az idegtől nem vettem észre, hogy ismét ott van. A pofiját szorítottam véletlen oda az ajtóval. Erre Newtie rögtön sivítani kezdett. A két gyerek szintén megijedt és rögtön hangos üvöltözésbe kezdtek. A kutya ijedtében becsurrantott. Ezek után én se maradhattam le. :D A kutyának nem lett baja szerencsére, pár pillanattal később helyreállt a lelke és az extrém üvöltözés az emberi egyedek részéről is csendesedett.
- A gyerekfürdetés után csináltam magamnak egy bögre kávés tejet. De mivel a kutya nyomott egy kolbit a lakás közepére, ezért letettem a bögrét és elmentem takarítani.
- Persze megfeledkeztem az itókámról és leültem dolgozni. Ahogy felnéztem, azt láttam, hogy Hofi cica az asztalon ül és issza a kávés tejem.
- Krisz éjfélkor ért haza. Az entréja (ejtsd antré) kicsit hangosra sikeredett. Egy batár céges kocsival jött haza. És nem szembe állt be a garázs elé, hanem tolatva. Ezzel még nem lett volna gond, de amikor a garázskapu közelébe ért, véletlen a gázra lépett a fék helyett ... (Így 3 éjszaka 8 óra alvás együttessel nem csoda.) Szóval ültem és dolgoztam, amikor egy hatalmas csattanást hallottam. Kicsit megijedtem. El se tudtam képzelni, hogy mi volt az. (A kapu túlélte, de helyenként zörög felhúzás közben.)
- Nem csak én ijedtem meg. A kutya is. A hátam mögé az ajtóba pisilt, mikor mentem megnézni, hogy mi történt. Ezt persze nem láttam. Ahogy jöttem be, beleléptem és majdnem dobtam egy hátast. Megúsztam, de ismét takaríthattam.

Ezután elmentünk aludni.

És hogy mi volt délelőtt? A szemem sarkából észrevettem, hogy drága Newtie felfelé vette az irányt. Ilyenkor utána kell vetődni, mert fent akarja elintézni kis és nagy dolgát. Előfordul, hogy az ágyunkon ... Még felértem, mielőtt bármi vétket elkövethetett volna! Gondoltam megfogom és lehozom. Persze, naív vagyok. A kutya roppant gyors és kicsi. Mind az ágy mögött, mind az ágy alatt simán tud skerázni. Majd felpattant az ágyunkra és ott cikázott ezerrel. A szememmel is nehéz volt követni, elkapni pedig esélytelen volt, hacsak nem vetődök rá az ágyra (értsd kutyára). Egyszer csak az ágy tőlem legtávolabbi pontján megállt ... Csak egy "néma" sikolyra futotta tőlem: NEEEEEEEEEEEEEEEE! De,de,de ... rápisilt Krisz párnájára ... aztán skerázott tovább. Elkapni esélytelen volt, max a hangom érte utol. Én meg gyorsan lehúztam a huzatot, hogy a belső rész ne ázzon el.

Így utólag visszagondolva igen humoros nap volt. :D Tudom én, hogy az uncsi napjaimat hogy tudom feldobni.

Hozzávalók:
1 kutya
2 gyerek
1 leterhelt anyuka