Futás

Vadász Eszter oldalán olvastam, hogy amikor időnként elmegy futni, akkor őzikékkel szemez útközben. Talán ez ihletett meg? Nem tom.

Az biztos, hogy régen, egészen 18 éves koromig, rengeteget sportoltam. Balettoztam, futottam, úsztam, kézilabdáztam, röplabdáztam és egyébként is mindent csináltam, amit egy sporttagozatosnak kell. :)

Sorban jöttek a sérülések, de nem adtam fel. Egészen 17 éves koromig. Akkoriban a Vasasban röplabdáztam. Naponta bejártam Vácról Budára és minden nap késő este értem haza. Aztán előbb egy bokaszalag szakadással műtöttek meg, majd az egyik hüvelykujjam elvitte a labda. Ez utóbbira az orvos azt mondta, hogy semmi baja, bár 3-szor akkora volt, mint szokásos mérete és hosszú-hosszú ideig érinteni sem lehetett. Itt adtam fel.

Pedig arról álmodoztam, hogy egyszer nagy strandröpis leszek és Amerikában fogok játszani és élni. Régi szép álmok. :)

Ugyan a versenysportot befejeztem, de rendszeresen jártam futni. Akkor élveztem a legjobban, amikor Angliában dolgoztam egy családnak. Ők vidéken éltek, gyönyörű környezetben. No nem a ház volt nagy szám ... bár a maga 300 évével és angol bájával azt is imádtam. De ami attól jobban megragadt, az a táj volt.

Minden nap elfutottam a szomszéd faluba. Cirka 15 km volt oda-vissza. Nem számított, hogy milyen idő volt. Miután letettem a fiúkat aludni, mentem futni.

Eleinte csodabogárnak néztek, de aztán megszokták a környék lakói, hogy időnként eldöcög valaki a házuk előtt. :)

Minden nap találkoztam nyuszikkal és őzikékkel. Az volt a hobbim, hogy minden nap megszámoltam, hogy hányat sikerül meglátnom. Komolyan felvillanyozott. :)

Akkoriban hetente kétszer jártam suliba. A család adott pénzt külön a buszra is, de én nagyon spóroltam, azt is félretettem. Inkább kölcsönkértem az egyik biciklijüket és eltekertem a suliig (a pénzt továbbra is odaadták :)). No, az jó móka volt. Andoverben volt a suli, én meg Broughtonban laktam. Oda-vissza kb. 40 km. Igaz, mikor megérkeztem, mindig úgy néztem ki, mint aki úszni volt ... :D

Máskor meg Winchesterbe kirándultam el bicajjal. A háziak teljesen zizzentnek néztek, de én nagyon élveztem.

Hmmm, rég volt.

Aztán hosszú ideig megmaradtam a fekvőtámaszoknál, hasizom gyakorlatoknál. Végül, amikor Grétivel terhes lettem, azok is megszűntek.

Úgy 3 hete rámtört valami. Leküzdöttem 5 fekvőtámaszt. Komoly csata volt, nehogy pofára essek. :) Most már 40-es sorozatokat csinálok belőle.

Elővettem a LegMagic elnevezésű lábtárogatómat is. Én csak így nevezem. :) Először azzal is megküzdöttem. 100 után már a csillagokat számoltam. Most már napi 3x-4x 3-400-akat csinálok.

Aztán ma elmentem kocogni. Olyan jó volt! Kellemes idő volt már így estefelé. 4 km-t futottam 25 perc alatt. Tudom, nem ezzel fogok maratoni távot nyerni, de nem is ez a cél. Mozogtam, kicsit rázattam a löttyedt testem. És most sokkal jobban érzem magam.

Holnap nem biztos, hogy jó lesz. Lehet, hogy meg se tudok majd moccani :D

Találtam egy jó oldalt még régebben. Ott néztem meg, hogy mekkora távot sikerült teljesítenem. (Ha valaki kipróbálja, figyeljen, mert mérföldben írja ki a távokat.) www.walkjogrun.net