Hihetetlen, hogy a gyerekek milyen érzékeny műszerek.
Pár napja reggel nagyon rosszul lettem. Valószínűleg a korábbi petefészekgyuszim kacsinthatott vissza és elég csúnya fájdalommal járt. De nem csak a hasam fájt, hanem lesugárzott a bal lábamba, sőt a lábujjaimba is. Lépni alig bírtam.
De a gyerekeket el kellett vinni oviba. Amikor felkeltünk, még nem volt gond, tehát simán fel tudtam őket öltöztetni, nem látszódott semmi. De amikor lejöttem és megláttak, mind a két gyerek sírva fakadt. Pedig nem sírtam, csak látszott meggyötört fejemen, hogy valami baj van.
Grétit alig tudtam otthagyni az oviban, annyira kapaszkodott ordítva belém. Igyekeztem megnyugtatni, hogy hamarosan jobban leszek és délután, amikor jövök érte, már minden rendben lesz. Ekkor nehezen, de elengedett.
Délutánra tényleg jobban lettem és akkor végre Gréti is fellélegzett. Persze ez volt az első kérdése, hogy jobban vagyok-e. :)
Hihetetlen, hogy mennyi féltés, törődés tud ilyen alkalmakkor előbújni belőle, belőlük.
Képvers
12 éve
Ez való igaz, a legkisebb hangulatváltozást is észreveszik, és nagyon meg tudnak ijedni tőle. Remélem, már nincs gond (és nem vakbél vagy ilyesmi), és megoldódott a dolog!
VálaszTörlésEgyébként a törődést, az aggódást látják ám valahonnan, mondjuk a főnöktől :-)
A bal petefészkem szórakozik. Nyáron be volt gyulladva. Azóta van vele néha gondom. De remélem, elmúlik.
VálaszTörlés