2010. február 1., hétfő

Rosszul kezdett nap

Ez nem pont így igaz, de nem tudtam, hogy milyen címet adjak. A legelejével nem volt semmi gond. Korán keltem, hogy kicsit csöndben lehessek magamnak és dolgozhassak is esetleg egy kicsit.

Aztán felkeltek a gyerekek, öltöztetés, mosdatás, majd míg Krisz fürdött felporszívóztam, hogy ne később kelljen. Elvittem Kriszt a vonathoz, majd elmentünk a bölcsibe. A bölcsinél sehol nem lehetett parkolni, mert mindenhol hó hegyek álltak. Az úton alapból csak 1 sáv volt járható, a többi helyen hó, hó, hó.

Mindegy, ledobtam a kocsit, berohantam a gyerekekkel, leadtam Szofit és "rohantunk" volna az oviba. Volna ... A sarokig, ahol nagyon éles szögben kellett kanarodnom, lendületből tudtam menni. De ott le kellett lassítanom, mert egyrészről nem belátható a kanyar, másrészt ekkora szöget máshogy nem lehet bevenni. A hó nagy kupacban állt, bár ez nem látszott ... Nem tudtam így már átmenni rajta. Elakadtunk. Hátra, előre, hátra, előre ... Semmi.

Lapátunk még mindig nem lévén elővettem bosziseprűmet és elkezdtem a kerekek és a kocsi elől eltakarítani a havat. Kicsit szétfagytam, de sikerült.

Az ovinál alapból nehéz parkolóhelyet találni. Pláne, hogy a lakók lefütyülik, hogy eltakarítsák a havat. Lehetne mondani, persze, hogy minek takarítsa el, hisz nem az övé. Ja, hogy az úttest előttünk nálunk se tartozik hozzánk, de végig letakarítjuk minden alkalommal, hogy lehessen közlekedni MINDENKINEK.

Választhattam. Vagy katapulttal belövöm Grétit az oviba vagy megállok max 5 percre egy kapu előtt. Mivel nincs katapult a kocsiban, kénytelen voltam megállni. 5 perc. Ennyi volt, amíg távol voltam. Mire visszaértem a ház tulaja az ablakban várt. Hülye kis p ... rendőr volt. Két dologról is megismertem: vállap és duma.

Beszólt nekem, hogy nem ismeri a kreszt. Én hülye, persze rögtön elnézést kértem a kellemetlenségért, de az tovább feszegette a témát. Mondtam, hogy de ismerem, majd visszakérdeztem: nem ezt nevezik úgy, hogy visszaél a vállapjával?

Ahhhh, úgy felidegesített. Igaza volt, mert rossz helyen álltam, de azért kulturáltabb stílusban is nyomhatta volna, nem ilyen bunkó, rendőrösen lenéző stílusban.

Ezek után körbejártam a várost, hátha kapok valahol hólapátot. Anélkül sehova se lehet most menni. A kisebb utcák egyáltalán nincsenek takarítva. Lapát sehol, de egyszer be kellett tolni 2 srácnak, mert se a bosziseprű, se a kocsi hintáztatása nem hozta meg a kívánt eredményt és elakadtam a hóban.

Durva, de parkolni szinte sehol se lehet!

Aztán hazakanyarodtam, felkaptam Gréti overálját és visszamentem vele az oviba. Múlt héten minden nap ott volt. Egyszer se mentek ki a nagy hideg miatt. De ma, amikor rákérdeztem, hogy kimennek-e, közölték, persze, ekkora havat nem lehet kihagyni...

Végül egy helyen ígérték, hogy 11-re hoznak lapátot! Kíváncsi vagyok!

Mindezek mellé az egészségi állapotom nem javul. Azt hiszem, hogy a "friss" levegőn végzett munka se használ jelen állapotomban. Hangom ugyan némileg már van, de a kukánk lényegében csak a zsepijeimmel telik az ugató köhögés pedig lehetetlenné teszi az éjszakai alvást.

Azért remélem, a hét további része jobb lesz.

Bár újabb havazást és hidegeket mondanak.

Utálom a telet. Várom már nagyon a tavaszt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése