2009. november 9., hétfő

Lerobbanás

Azt hiszem nem írtam, de 3 hete elkezdtem köhögni, mint egy kutya. 2 hétig aludt tudtam aludni is, de aztán rájöttem, hogy tudok koncentrálni arra, hogy annyi ideig ne köhögjek, amíg elalszok.

Ha ez nem lenne elég, pénteken ültem a gép előtt erősen koncentrálva egy feladatra, amikor fel kellett állnom valamiért. Nem kellett volna! Egyszer csak egy hatalmas csomót éreztem a nyakam bal felében és kegyetlen fájdalmat.

Persze rögtön elkezdtem maszírozni, és szombatra jobb is lett. De aztán jött a vasárnap ... Fájdalomcsillapítót kellett bevennem, mert már a bal vállam és karom is fájt róla. Most már emiatt se tudok aludni. Reggelre már nem szimplán táskás volt a szemem, hanem két-két táska lógott ott. :) Utazáshoz már nem is kell venni ... :)

A gyógyszertárban adtak valami kencét és most a fájdalomcsillapító krém párossal egész jól elvagyok (amíg hat).

Persze ilyenkor minden csőstől jön. Reggel, amikor megfogtam Szofi cipőjét, realizálnom kellett, hogy a tépőzár leszakadt, így egy három számmal nagyobb cipőt kellett ráadnom. Bájos volt benne. :)

Az autónk elektronikája is megadta magát mára, olyannyira, hogy a központi zár már egyáltalán nem zárt. Már napok óta produkált 1-2 tünetet, de eddig nem volt vészes. Viszont zár nélkül (kulccsal se zárt) nem hagyhatom ott sehol.

Még mi jön?

Viszont süt a napocska és nagyon kellemes a napon az idő. Az elmúlt nyálkás napok után ez igazán jól esik! :)

Szép napot

4 megjegyzés:

  1. Innen is mielőbbi gyógyulást!

    Eni (Szalma)

    VálaszTörlés
  2. Már nem tudtam, mi történt veled, hogy napokig nem írtál semmit...

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm a jó szavakat! Mondanám, hogy jobban vagyok, de ez erős túlzás lenne. :) Még pár hét és remélem jobb lesz.

    VálaszTörlés