2009. június 1., hétfő

Facsavar és hajbalzsam

Pénteken be kellett mennem Pestre 1-2 dolgot elintézni. Mivel nem tudom kire bízni a gyerekeket, ők is jöttek. Délután mentünk, így mind a kettő aludt hátul a helyén.

Már az út felénél járhattunk, amikor éreztem, hogy esik a vérnyomásom. Próbáltam a zenére táncikálni, nagyon figyelni a vezetésre. Már majdnem az első állomásnál voltunk, amikor a vérnyomásom elérte a mélypontot. Nem bírtam kinyitni a szemem... Az autó elkezdett az út széle felé menni. De úgy látszik Isten még feladatokat szán nekünk, mert az utolsó pillanatban észhez tértem és sikerült kinyitni a szemem és visszarántottam a kormányt.

Nagyon megijedtem!

Mondhatnátok, hogy miért nem álltam félre egy kicsit ugrálni vagy kávézni. Kávézni azért nem, mert nem láttam sehol kávézót, ugrálni meg azért nem, mert nem segít. :(

Amint odaértem az első helyre, mondtam hogy adjanak egy nagy adag kávét. Adtak, de az se sokat használt. Tornáztam is, de továbbra is csak azt éreztem, hogy küzd a szívem, de nem jut sokra.

Innen még elmentünk az IKEÁba, ahol végre sikerült megfelelő méretű zöld lámpát kapni. Itt is megittam 3 deci kávét és indultunk haza. Kriszt felvettük útközben, onnan már ő vezetett. Egészen addig teli torokból énekeltem és a csajokat is igyekeztem bevonni.

Péntek reggel jöttek az asztalosok összerakni a gardrobot. 2 óra alatt végeztek és nagyon jó lett. IKEA után azt pakoltam be, de még akkor is rosszul voltam.

Estére végeztem. Pakolás után mostam hajat. Szárítás előtt megfésültem. Éreztem, hogy nem stimmel valami, de nem jöttem rá, hogy mi. Megszárítottam, de az egész összeállt... Leesett: elfelejtettem lemosni a balzsamot... :)

Mindenki azt mondja, hogy pihenjek. Ja ... Jó ötlet. A kisebb csaj az elmúlt 21 hónap alatt kb. 5-6 éjszakán hagyta, hogy rendesen aludjak. Az elmúlt 1 hétben minden nap 4-kor kelt hajnalban. Onnan nincs alvás nekem se. Persze ő reggel alhat, de én nem.

Ha ő hagy aludni, akkor valamelyik macska tesz arról, hogy ne aludjak. Az egyik az ágyat tépi, a másik az indukciós tűzhelyen fekszik. Az már nem érdekel, hogy kvázi az asztalon van, azt a csatát már elvesztettem, de az indukciós főzőlap elkezd csipogni, ha olyan dolog van rajta, amivel ő nem tud működni. És persze a macska sem egy tipikus főzőedény. :) Persze nem ijeszti meg a csipogás, mert süket. De én felébredek rá és mehetek ki leüldözni... :)

Amúgy ez az indukciós főzőlap csodás találmány. Korábban kerámialapos főzőlapunk volt, de ez messze felülmúlja. Csak olyan edényekkel működik, ami mágnesezhető. Szerencsére nekünk mind olyan volt. De ha egy gyúlékony dolog kerül rá, akkor nem ad le hőt, sőt figyelmeztet is, hogy nem tetszik neki valami. Pillanatok alatt felmelegít mindent. Van rajta gyorsforraló funkció is, ami tényleg villámgyors. 10 perc után magától visszaveszi a hőt, de ha én veszem lejjebb a hőt, azonnal reagál rá! Ezt nem tom hogy csinálja, de nagyon király. :) Van rajta gyerekzár is, hogy a kis mancsok ne tudják bekapcsolni.

Voltunk vasárnap gyereknapon a Duna Plázában Pesten. Grétinek kipingálták az arcát és ettől nagyon boldog volt. Szofi csak a kezét hagyta.

Beköszöntött az ősz ... Az elmúlt 2-3 napban 30 fokról 8 fokra esett vissza a hőmérséklet. Mivel kicsit fáztunk, hát befűtöttünk a kandallóba. Húúúúúúú, olyan hangulatos volt. :) Krisz először vagy másfél órát küzdött a begyújtással, de aztán sikerrel járt. :) Az elmúlt napokban folyamatosan zuhogott az eső. Nagyon ráfért már a természetre, mert nagyon régen nem esett. Remélem, a füvünknek is jót tett (azaz inkább a fűmagjainknak :) )

Az egyik kapunál még ott van a konténer, mert még szükség van rá. Krisz még az esőzés előtt épp festette a kerítést, amikor 2 hiperpigmentált srác benyúlt a kerítésen a konténerbe és kivett egy dobozt, amiben kábelek voltak. Ok, kidobtuk. De akkor is, minimum megkérdezem, hogy odaadnák-e, ha meg szeretném kapni. Nem csak benyúlok és viszem ... Krisz elküldte őket melegebb éghajlatra ...

Szerdán volt a névnapom. Igazából már egy ideje nem nagyon ünneplem a névnapom és szülinapom. Egész pontosan 3 éve, amikor 30 éves lettem. Nálunk sose volt jellemző, hogy a nagyobb eseményeket kiemelten megünnepeljük. Értsd ez alatt, hogy a 18., 20., 25. szülinapom ugyanolyan volt, mint az összes többi. A ballagások körül se csaptunk sose nagy hűhót. Pedig picit vágytam rá. Aztán amikor közeledett a 30. szülinapom, akkor elejtettem Krisznek egy olyan megjegyzést, hogy nagyon szeretném, ha egyszer lenne egy meglepetésbulim. Nem arról lett volna szó, hogy ajándékokra, piálásra vágyok. Dehogy! Csak annyit szerettem volna, hogy elhív pár családtagot, ismerőst és barátot és amikor hazaérek egyszerre szajkózták volna, hogy boldog szülinapot.

Aztán az a nap is ugyanúgy telt el, mint bármely más hétköznap. Egy ideig bántott, de aztán persze megbékéltem vele. Azóta általában eszembe se jut, hogy névnapom vagy szülinapom közeleg. De így legalább nincsenek badar vágyaim. :) Viszont annál jobban szoktam örülni, ha valakinek eszébe jutok a jeles napon és emlékeztet rá.

Egy projekt kapcsán elég sok céggel dolgozok most együtt. Illetve más, régi projektek kapcsán is sok embert ismerhettem meg. És nem feledkeztek meg rólam! :) Annyira jól esett, hogy eszükbe jutottam.

Krisz Németországban volt és a kolléganője így nem tudta időben figyelmeztetni. :) Így csak akkor köszöntött, amikor hazaért 1 nap késéssel, mert a repcsit is lekéste. De a lényeg, hogy végül eszébe jutott. :)

1 megjegyzés:

  1. Mivel mi sem vagyunk nagy névnap ünneplők, mi is elfelejtettük, de utólag is nagyon sok boldog névnapot :-)
    A házikóról kérünk még képeket!

    VálaszTörlés