2009. június 10., szerda

Csalás, nem ámítás

Az elmúlt hétvége borzalmas volt! Szombaton azt hittem meghal a lelkem. Azóta válságkezelés zajlik. Akkor minden átfutott a fejemen. Időnként elborult az agyam, máskor pillanatokra kihagytam.

Talán ezt is túléljük, így együtt. Tudom, mindennek oka van. Ennek is volt. Remélem, mindannyian tanultunk belőle.

És tudom, amibe nem halunk bele, attól csak erősebbek leszünk. Érzem, ez így is történt.

Hétvégén még másképp írtam volna ezt a bejegyzést. Akkor minden gondolat és szó fájt. Bele akartam kiabálni az éterbe, hogy mindenki hallja. Helyette csöndben maradtam. Csak egy barátommal beszélgettem órákon keresztül. Ő most biztos jót mosolyog, mert sose fogadom meg a tanácsát. De én már csak ilyen vagyok.

Helyette egy olyan ember tanácsát fogadtam meg, akivel más szóba se állt volna. Felhívtam és hosszan beszélgettünk. Majd beszélgettünk itthon is. Sokat. Annyit, amennyit rég nem. Megpróbáljuk orvosolni a problémát és együtt végigmenni az elkezdett úton.

Szép és mosolygós napot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése