2009. március 15., vasárnap

Pár hete merült fel először ... Volt egy álmom. És én fura egy szerzet vagyok, mert előfordul, hogy az álmoknak köze van a valósághoz, felhív akire véletlen rágondolok vagy épp megjelenik a TV-ben. :) Az álmomban háború készült kitörni Amerikában és itt, Európában. Nagyon gyorsan történt minden ... Reggel elmeséltem Krisznek, a férjemnek. Erre azt mondta, hogy megyünk Ausztráliába.

Akkor azt hittem, hogy csak egy fellángolás lesz, de megragadt a gondolat a fejemben. Mivel eddig nem sokat foglalkoztam Ausztráliával elkezdtem a neten olvasgatni róla. Előbb csak hivatalos ausztrál oldalakat. Aztán jött pár nap szünet. De valamire megint kíváncsi lettem és ismét elkezdtem keresgélni. Aztán Krisz megtalálta a No-Borders csapat weboldalát. Ez egy bevándorlási ügynökség. Kitöltöttük a weboldalukon a regisztrációt és vártunk kicsit. No nem sokat. :)

Nem sokat, mert közben én elolvastam Kropi blogját és ő azt tanácsolta, hogy ha valami nekem fontos, menjek utána, sürgessem őket, mert nem nekik a lényeges, hogy haladni tudjak. Skype-on felvettem velük a kapcsolatot, mondván megkapták-e a regisztrációnkat. Mondták igen és majd Agnes (aki magyar és az ügynökség vezetője) keresni fog minket. Azóta se keresett, bár már 1-2 hét eltelt. Minden esetre akivel chateltem, úgy búcsúzott el, hogy "see you soon in Australia". Én ennek nem tulajdonítottam komolyabb jelentőséget, hisz mondhatta csupán udvariasságból is, vagy csak mint egy bevált frázist, mint az angolok.

Aztán írtam Kropinak egy mailt, amire válaszolt is. Nagyon örültem neki. Elmeséltem az eddigieket és ezt a mondatot is. Ő azt mondta, hogy szerinte ez nem csak egy frázis lehetett, mert Ausztráliában nem így köszönnek el. Sokkal inkább a "cya"-val köszönnek el (mint mi :) ).

Aztán olvasgattam Bertók Zoli weboldalát, aki szintén a bevándorlási ügynök, de akkor még nem kerestem meg őt. (Állítólag Zoli csinálta az első ausztráliába való bevándorlással foglalkozó webodalt annó.) Helyette elolvastam a Bogdanovits család és Zaráék blogját.

Aztán a héten írtam Bertók Zolinak, mondván mit veszíthetek. Amint elküldtem a mailt, rögtön írtam neki Skype-on is. Addig, addig kérdezgettem, míg felhívott. :) Ő írta a weboldalán, hogy őt nem zavarja, ha valaki kicsit nyomulósabb, még ha nem is ezekkel a szavakkal írta. Egy jó beszélgettünk az éjszaka közepén. Kikérdezett, hogy melyikünknek mi a foglalkozása és végzettsége és ez alapján eldöntötte, hogy elméletileg van-e esélyünk kijutni. Mivel Krisz villamosmérnök és világ életében ezen a területen dolgozott és még túlkorosak se vagyunk és ez a szakma MÉG rajta van a hiányszakmák listáján (MODL), ezért úgy döntött, hogy van esélyünk kijutni és elvállalta az ügyönket. Köszönet érte.

Egyébként nagyon érdekeset mondott Zoli. Erről még senkinek a blogjában nem olvastam. Aki kijut, az mint egyén és család kiváló, hisz csak a kiválogatottak jutnak ki. De amint a magyarok egy-egy nagyobb magyar összejövetelt szerveznek maguknak Ausztráliában, rögtön leképezik az itthoni társadalmi problémákat. :( Miért vagyunk mi ilyenek? Miért nem lehetünk egy összetartó nép? Vagy más nemzeteknél is ez a helyzet?

Először is el kell fogadtatni Krisz végzettségét. Ehhez egy szakdolgozatszerűt kell angolul írnia, meg kell csinálnia minimum 6-os szinten az IELTS angol nyelvvizsgát, a régi főiskolájától is be kell szereznie hitelesítve az eredményei másolatát, stb. stb. Ahogy gyűjtjük az adatokat, majd mesélek róla. Illetve van egy letölthető form a weboldalán, amit ki kell töltenünk.

Majd ha sikerül Krisz szakmájának elfogadtatása, akkor kezdhetjük a vízumügyintézést igazából (ha jól értettem). Addig is elkezdjük majd a gyerekek útlevelének ügyintézését. És persze az enyémet, mert az is lejárt. Meg gyúrunk egy kicsit az IELTS-re, hogy megfelelő szinten sikerüljön.

Közben olvastam már a Szalma család, EriSanyi és Fiziék blogját is. Ők még itthon vannak és mindenki máshol tart. Szépen haladok előre a blogok olvasásával. :)

Miután beszéltem Zolival, elkezdtem kitölteni a táblázatát. Jóóóóóóó hosszúúúúúúúúú :) Közben kicsit összeszorult a gyomrom. Azt éreztem, hogy valami olyat indítunk el, ami némi félelmet okoz számomra. Félelem az ismeretlentől. De ezután olvastam egy blogbejegyzést. Már nem tudom kinek a blogjában volt, elnézést. Azokat az embereket és érzelmeiket hasonlította össze, akik mondjuk 56-ban menekültek oda és nagyon sokáig haza se jöhettek, most pedig már nem is igen jönnek. Nekik ez egy visszafordíthatatlan menekülés volt. De nekünk, akik most erre szánjuk magunkat, mi visszajöhetünk. Lehet, hogy a hazajövőknek nem egyszerű itt se egy újrakezdeni mindent, de legalább esély van arra, hogy bármikor vissza lehessen jönni.

Miért Melbourne?
Ennek több oka van. Az első igen vicces. Amikor még csak motoszkált az egész a fejemben, gondoltam megnézem, mennyibe kerül egy repjegy Sydney-be. Kerestem pár repjegyeket árúsító website-ot, és beírtam: SIDNEY. Kicsit elírtam mondhatni. :) Van ilyen is ... Amerikában. Kettő is. De mondom az amcsik imádnak városneveket utánozni, biztos ezzel is ezt csinálták (van Londonjuk és Párizsuk is :) ) De amíg nem esett le, hogy elírtam, addig csodálkoztam, hol vannak az Ausztrál Sydney-be menő ajánlatok. :))))))) Aztán felhívtam egy utazási irodás ismerősömet is. Ő is rákeresett, de ő meg nem vette észre, hogy van egy második oldal is és úgy nézett ki, mintha csak Ázsiáig menne repülő (onnan meg úsznának :))))))) Erre azt mondta, hogy nézzem meg Melbourne-t. És ezt nem írtam el és találtam ajánlatokat. :) Persze pár percen belül rájöttünk, hogy ki hol hibázott és nem minden Ausztráliába utazónak kell megbirkózni az óceánátúszás és cápákkal való versengés fáradalmaival. :)

Aztán Kropi és a többiek is annyit dícsérték Melbourne-t, hogy az alapján pedig maga a város is megtetszett. Illetve Kropi elemzései is hasznosak. Az egyikben azt ecsetelte, hogy Sydney lényegesen drágább, mint Melbourne. Mondhatjátok, hogy vannak más városok is, nem csak ez a kettő. Jogos, de valamiért a többi fel se merült bennem és hiszek a jelek erejében.

Fekete
Lehet, hogy vannak, akik furcsálják, hogy fekete lényegében az egész oldal. Ez nem véletlen. Nemrég olvastam egy cikket, miszerint a számítógép sokkal kevesebb energiával állítja elő azokat az oldalakat, amik fekete háttérrel bírnak. Múltkor Bogdanovits Ildi írta, hogy vett mosódiót, hogy valamivel ő is hozzá tudjon járulni a környezetvédelemhez. Egyenlőre én így szeretnék tenni a természetért.

ui.: még jó, hogy a fejlesztők ilyen buggyant felhasználóbarát blogszerkesztő oldalt csináltak és folyton automatikusan ment. Már majdnem megírtam az egész szöveget, amikor összeomlott a Firefox.

Azt hiszem mára elegetek is van belőlem. Szép napot mindenkinek.
Hella

2 megjegyzés:

  1. "Aki kijut, az mint egyén és család kiváló, hisz csak a kiválogatottak jutnak ki." - bizonyos szempontok szerint kiváló és kiválogatott.
    "... az amcsik imádnak városneveket utánozni..."
    - nem utánoznak, hanem pl. az óhaza településneveit adták új lakóhelyüknek.
    "Lehet, hogy vannak, akik furcsálják, hogy fekete lényegében az egész oldal."
    - nem furcsállom (!), csak sokkal nehezebb, szemrongálóbb az olvasása.
    Annak viszont örülök, hogy a visszaút lehetőségét sem vetetted el. :)

    Mira

    VálaszTörlés
  2. Szia,

    Jogos. Egyetértek.
    Jogos. De akkor se túl kreatívak a városneveket illetően. ;)
    Nem ígérem, de lehet, hogy a szöveg hátterét fehérré és a szöveget feketévé teszem és a szöveg nélküli oldalsó sávok lesznek feketék. :)
    Sose tudni, hogy mit hoz az élet!
    Te itt vagy ott vagy épp egy harmadik helyen élsz egyébként?
    Szép napot,
    Hella

    VálaszTörlés