Gréti

Miközben én össze-vissza rohangásztam és intézkedtem az elmúlt hetekben, a lányok többet voltak, vannak anyuméknál. Sőt, most ugye ők vannak velük.

Gréti egyik pillanatról a másikra ráérzett a biciklizés tudományára és most már tud biciklizni.

Amíg otthon voltam, Gréti így "nyugtatott" engem és magát: "Nagyon sajnálom, hogy itt kell hagynom a barátaimat, de majd ott fogok újakat szerezni."

Mind a két dolog miatt nagyon büszke vagyok rá!

Eladva

Kb. 3 hete meghirdettem egy kedves ismerősöm által. Pár napon belül hozott nekem 2 érdeklődőt. Eltelt pár nap, és azt hittem, hogy ez még várat magára. De nem csináltam belőle ügyet. Mert hiszem, hogy minden úgy alakul, ahogy kell.

Egyszer csak felhívott barátném. Beszéljünk. Beszéltünk. Sokat és sokszor. :)

A második hét végére megszületett az ámen. Ma aláírtuk a papírokat. Ugyan minden komplikált, mert ahogy barátném is mondja, én imádom azokat a helyzeteket, amik komoly kihívást jelentenek és megoldásra várnak.

A ház elkelt.

Mivel nálam minden költözés sebtiben zajlik, természetesen ez se mehetett másképp. :)

Az új lakók költözni szerettek volna. Én szerdán repülök Londonba, nem tudom mikor jövök haza, így ez volt a kézenfekvő megoldás. Pakoljunk ki sebtiben.

Pénteken kezdtem. Először teljesen egyedül. A ruhák nagy részét szortíroztam. Ami nem kellett, az elajándékoztam/elvittem a Máltaiaknak.

A gyerekeket már korábban rávettem, hogy okozzanak örömet szegényebb gyerekeknek. Ők maguk válogatták ki, hogy mi minden nem kell. Azt is a Máltaiaknak vittük el. Sok dolgunkat barátoknak adtuk.

Imádom a barátainkat!!! Kicsit sír a lelkem, hogy nem találkozhatunk velük hamarosan bármikor. :( Sose voltak barátaim. De ez a ház ezt is megadta. Hiszem, hogy a háznak is köze volt hozzá. Akikkel addig csak jóban voltunk, azokból igaz barátok lettek. És nem azért, mert nekünk volt valamink. Bármikor, amikor segítség kellett, önzetlenül ott teremtek.

Ez most is így volt! Szombat reggel felsorakozott mindenki. Mindenki szerelt, csomagolt és cipekedett. És ha kellett, akkor vállat biztosított, amikor látta, hogy már üveges a szemem a fáradtságtól. És ők voltak azok, akik felajánlották a garázsukat, pincéjüket, tárolójukat, hogy legyen hova tenni a holmijainkat.

Jöttek, amíg minden cuccunk el nem tűnt a házból. Sőt, enni is hoztak.

Egyik este egy kis csilisbabbal mentették meg az életem, máskor süti landolt az asztalon, de a meghívások is folyamatosan álltak.

Mindenkinek köszönöm a segítséget!!!!

Én magam kicsit elfáradtam. A rengeteg segítség ellenére péntek, szombat, vasárnap reggeltől késő estig tevékenykedtem. Ma pedig szerződtünk, átadtam a házat, közműveket átírattuk.

Ma az új lakókat bemutattam a szomszédoknak.

Lezárult egy korszak. Jön egy új.

Sokat kaptam ettől a háztól minden téren. Örülök, hogy egy ideig az enyém lehetett. Hisz ez a ház én magam voltam. Én álmodtam meg, és én voltam ott minden mozzanatnál. Sose fogom elfeledni, amikor a tűző napon próbáltam lesöpörni a faforgácsot a betonalapról, ami azért volt rajta, hogy ne égjen meg a beton és ne kelljen folyton locsolni.

Sokan kételkedtek benne, hogy valaha is felépül. Sőt volt aki azt mondta, hogy rámegy a házasságom. A ház felépült, energiatakarékos lett és bizonyított. A házasságom pedig megőriztem.

Krisz azt mondta, hogy nem látja rajtam, hogy szomorú lennék. Ezt nem látni kell.
Mindamellett ez egy tárgy.

Nem a múltba kell nézni, hanem a jövőbe. Egy újabb projekt áll előttünk. Itt is sok-sok buktató lesz az úton, amire oda kell figyelni. De tudom, hogy ezt a projektet is teljesíteni fogjuk. Mert akarjuk, mert hiszünk benne.

Vizes hétvége

Az elmúlt évről maradt még némi üdülési csekkünk és úgy döntöttünk, hogy elhasználjuk. Krisz még sosem volt az Aquaworldben és nagyon szeretett volna elmenni. Persze a lányok sem tiltakoztak. :)

Szombaton csak négyesben voltunk, de vasárnap anyumék is csatlakoztak hozzánk.

Ugyan mind a két nap csak 2-2 órát voltunk, de a csajok nagyon elfáradtak.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz ilyen hétvégénk legközelebb.

Lassan kezdenek felpörögni az események. Ha Krisz munkába áll, az az érzésem, hogy nem sokat fogjuk őt látni. No, de majd kiderül.

Szösszenet

Szofi megéhezett egyik nap anyuméknál. Anyum tudta, hogy megy hozzá délután, ezért beszerezett finomságokat, amiket Szofi szeret. Ezeket tálalta is, mikor Szofi jelezte, hogy éhes. Szofi ránézett a kajára, majd anyumra és megkérdezte:
- Mama, mennyit fizetsz, ha megeszem?

:)))))))))) Nem is anyagias a gyermek... Mit kérdezett volna, ha olyanokat tesz elé, amiket nem is szeret? :o)

------

Ma éppen együtt kocsikáztunk, amikor Gréti fennhangon azt kezdte el ecsetelni Szofinak, hogy a néniknek miért kell melltartó. Kifejtette, hogy a néniknek azért kell melltartó, nehogy a bácsik meglássák a mellüket.

Végül is ... :))

Mosó masa

Ez a hét elég cifrára sikeredett és minden oda vezetett, hogy moshattam naphosszat, mint egy mosómedve.

Egyik este fura hangot hallottunk a hálószobából, ahol Szofi le lett fektetve. Megyünk fel, hát összehányta magát. No és persze a saját ágyneműit és az enyéim. Hurrá...

A paplanját 3x mostam ki, mire tiszta lett. Nem volt elég a huzatokat és a lepedőt mosni, mert a paplan is átázott. Másfél napig mostam a romokat.

Következő nap pukkantott egyet anyumnál, és a nadrágja bánta. No sebaj, ez legyen a legnagyobb gond. De éjjel is pukizott egyet. Ezt az ágynemű és a pizsama bánta. :D Moshattam.

Következő éjjel Gréti kiáltására ébredtem. Neki az orra vére eredt el. Persze a párnáját sikerült eláztatnia.

Még ugyanezen a napon, amikor elmentünk itthonról, az egyik macska véletlen bent maradt, nem lett kizárva a garázsba. Persze, ő kőre nem kakil, az töri a fenekét. Lekakilta Szofi ágyneműjét. Voooooooow. Persze, ismét mosás.

Ezzel persze nem érhetett véget a hét. Az egyik állatka úgy gondolta, hogy messze van az alom. A vendégszobai ágytakarót vette célba. Persze mind külön-külön megtöltötte a mosógépet. Így egész héten csak mostam és mostam. :)

Szösszenet

Az elmúlt napokban vagy mentünk valakihez, vagy jött valaki.

Az egyik alkalommal, amikor mentünk, akkor egy olyan ismerőshöz mentünk, akit Gréti még lényegében nem ismerhetett. Krisz akkor tanította a fiukat, amikor Gréti még meg sem volt, illetve egész kicsike volt.

Ennek ellenére rögtön feloldódott. Persze, ezen nem csodálkozunk, mert ő ilyen. :)

Mivel kicsit ott ragadtunk, ezért rendeltünk egy pizzát. Leültünk a konyhában, hogy megegyük. De az egyik vendéglátónk még tett-vett pár pillanatot és csak utána csatlakozott hozzánk.

Gréti, aki kissé éhes volt, kikiabált neki teli szájjal: "Gyere már, már csak Rád várunk!" :)

Híííííí, irultam, pirultam, mert az illető ráadásul az 50-hez közelebb van, mint a 20-hoz, de ő jót nevetett és túlléptünk gyermekem "jólneveltségén". :)

Mivel még sok témát nem sikerült kitárgyalnunk, 2 nappal később ők is átjöttek hozzánk. Mini pizzákat csináltam, meg sajttálat. Ők palacsintákat hoztak.

Leültünk enni. Gréti pikk-pakk feltankolta magát. Eltüntetett 2 pizzácskát és vagy 4-5-6 palacsintát. (Később még evett pizzát is, palacsintát is ...) Ilyet még nem csinált, de utóbb kiderült, számolta, hogy ki miből mennyit eszik. Amikor az egyik vendég a 3. pizzácskát vette el, akkor megjegyezte: "Te már a 3. pizzát eszed."

No, köpni-nyelni nem tudtam. Persze, kínomban vigyorogtam és elmondtam neki, hogy ilyet nagyon nem illik csinálni. Mindenki annyit eszik, amennyi jól esik neki.

Betegek a csajok

Csütörtökön Grétit ugyan még elvittem oviba, de telefonáltak fél óra múlva, hogy menjek érte. Nem csak nyűgös.

Aztán be is lázasodott. De azt gyorsan legyűrtük, mert amíg nem lépi át a 38,5-ös határt és jól viseli, addig nem adok lázcsillapítót.

Pénteken már Szofit sem vittem oviba. Annyira köhögött egész éjjel és alig kapott levegőt. Péntek délutánra ő lett lázas. Kisebb kihagyásokkal szombat reggelig az volt. De hagytam dolgozni a szervezetét. Szombat délelőtt eltűnt a láz.

Most már mind a kettő virgonc, viszont még egyik sem egészséges.

Szofi továbbra is csúnyán köhög és ezerrel ürül az orrából a cucc. Grétinek ma reggelre hasmenése lett.

De előbb-utóbb kimászunk belőle.